Lazítás
„Bernanke a polcra tette a szabálykönyvet” – írta találóan az International Herald Tribune szerzője arra utalva, hogy a korábban túlzottan elméleti szakembernek tartott amerikai jegybankelnök most szinte naponta talál ki és vet be szokatlan monetáris eszközöket. A problémás jelzáloghitelek tőkerészének részleges elengedésére biztatja a bankokat, újabb és újabb módszerekkel kívánja növelni a likviditást, 30 milliárd dolláros segítséget nyújt a Bear Stearns befektetési bank megmentésére, ma pedig példátlanul nagy kamatcsökkentést jelenthet be. A tegnap esti válságülés, amelyet az 1988-ban Reagan elnök által életre hívott pénzpiaci munkacsoport tartott, ugyancsak ritka esemény, de vélhetően csak a felszín: megfigyelők szerint már hetek, hónapok óta teljes gőzzel dolgozik az úgynevezett „Plunge Protection Team”.
A feltételezések szerint ez utóbbi – az említett munkacsoporton kívül – a magánszektor nagyágyúit is magában foglalja, és informális módon a Fed pénzéből avatkozik be a részvénypiac összeomlásának megakadályozására.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy a szabad piac logikájától, annak írott vagy íratlan szabályaitól idegen módszerek alkalmazása képes lesz-e kordában tartani a fenyegető amerikai pénzügyi válságot. Az azonban biztos, hogy Magyarország számára soha rosszabbkor nem jöhetett volna ez a bizonytalanság. Az egyre terebélyesedő piaci turbulencia még az erős alapokon álló és nagyobb gazdaságokat is próbára teheti, mi pedig messze vagyunk ettől. A Standard and Poor’s hitelminősítő múlt heti kilátásrontása épp erre figyelmeztetett.
Hiba lenne hát, ha a március 9-i népszavazás eredménye után bárki elhinné vagy elhitetné másokkal, hogy ezután engedni lehet a pénzügyi szigorból. Sok dolgon változtatni kell, ez nem vitás. De azt senki nem képzelheti magáról, hogy Bernankéhez hasonló mozgástere van. Ráadásul lehet, hogy még neki sem jön be.
