Még mindig tart az MSZP-n belüli pánik, amelyet a vártnál nagyobb népszavazási vereség okozott, s amelyet az azóta nyilvánosságra hozott népszerűségi mutatók csak fokoztak. Utóbbiak kimutatták: bár a szocialisták nem „roppantak össze”, nincs a társadalomnak olyan szegmense, amelyben vezetnének a Fidesz előtt, amelyik egyre masszívabb tábort tud maga mögött, a kormányoldal hibáiból építkezve. Nehezíti a helyzetüket, hogy bár a vezetés 2006-ban beállt Gyurcsány Ferenc mögé, annak programjában egyre inkább csak félgőzzel hisz, helyette viszont nem vonultat fel új ötleteket. A „folyosói terminátorok” után most a nyilvánosság elé állt egy elnökségi tag, Mesterházy Attila, és az összes problémát az SZDSZ nyakába varrta, mondván, akár ki is lehet lépni a koalícióból. Ezt a most már ki is mondott vitát igyekezett kezelni a miniszterelnök szombati beszédében, s valamiféle egységbe rázni a pártját. „Befelé beszélt”, s kihasználta, hogy a tagságban még mindig népszerűbb, mint a pártelitben, s ráhúzta a vizes lepedőt a liberálisokra. Persze önkritikát is gyakorolt, meg mondta azt is, hogy a szocialisták is bizonytalankodtak a reformok szükségesség illetően. A csata – többek szerint lényegtelen – állomása volt ez. A lényeg még csak ezután jön, az, amit a miniszterelnök értetlenkedése ellenére a párttagok kétszer is megtapsoltak: populizmusra nem lesz populizmus a válasz, nem emelik a nyugdíjakat, akkor sem, ha megijedtek a vereségtől. TE