Létrejöhet-e a megállapodás a közpénzügyi törvényről?
Tardos Gergely. Az OTP Bank vezető elemzője. Ördögi körben. „Jó lenne, ha bármilyen fiskális szabály életbe lépne, akár kiadási, akár adósságszabály mentén, vagy a kettőt kombinálva; mindegyikre vannak jó nemzetközi példák. Lényeges, hogy a rendszerben megfelelő retorziós intézkedések, automatizmusok legyenek lefektetve a hiánytúllépés esetére. Egy ilyen rendszer segíthetne Magyarországnak kikerülni abból az ördögi körből, amelyben már évek óta van. A magas adósságráta és az amúgy is nagy kiadások finanszírozására megemelt adószintre volt szükség, ez viszont tovább lassítja a növekedést és negatív teljesítményösztönzést fejt ki. Az ezzel párosuló gazdaságpolitikai bizonytalanság pedig sok befektetőt elriaszt. Önmagában a közpénzügyi szabályozás sem oldana meg mindent, de az előrelépéshez elengedhetetlen.”
Samu János. A Concorde Érték- papír szakértője. Hitelesség. „A leghatékonyabb nálunk is az alkotmányban rögzített fiskális szabály lenne, amelyre a legjobb példa Lengyelország, ahol már egy kiadási alapú szabály érvényesül. Ennek bevezetése ugyanakkor csökkenti a kormány és a parlament önállóságát, és nem valószínű, hogy a saját kezüket hajlandók lennének megkötni a döntéshozók. Égető szükség van az önkormányzatok eladósodásával kapcsolatos kérdés minél gyorsabb rendezésére is, mert jelenleg ez a terület a legsötétebb befektetői szemmel. Az államháztartási fegyelmet egy olyan intézménynek kellene felügyelnie, amelyiknek nincs ugyan vétójoga, de elvégezné a költségvetés közgazdasági alapú vizsgálatát. Ha sikerülne biztosítani a létrehozandó szervezet függetlenségét, az nagyban hozzájárulna a hitelességéhez.”
Török Zoltán. A Raiffeisen Bank vezető közgazdásza. Türelmetlen piacok. „A piacoknak az a lényeg, hogy nehogy megint megtörténjen az, ami eddig minden választási évben, vagyis ne szálljon el az államháztartási hiány. A fiskális szabály ezért üdvözlendő lenne, az már szinte mindegy, hogy milyen formában, de mindenképpen az alkotmányban kellene azt rögzíteni. A piacok már egyáltalán nem türelmesek, eredményt akarnak látni, nem pedig magyarázkodást hallgatni, és az sem hiteles kifogás, hogy a jövőben végrehajtandó reformok gátja lenne a szabályozás. Ha létrejönne a pártok között a megegyezés, az megnyugtató lenne a 2009-es deficittel kapcsolatban is, mivel az idén is már csak egyszeri hatások miatt tud teljesülni a cél. Az országkockázat és ezzel az államadósság finanszírozásának a költsége már rövid távon is csökkenhetne.”
Suppan Gergely. A Takarékbank makroelemzője. Automatikus fékek. „A fiskális szabályozással kapcsolatban bármilyen megállapodásnak örülnének a piaci szereplők, de úgy tűnik, hogy a pártok elképzelései nem közelítenek egymáshoz. A hatékonyság szempontjából mindegy, hogy kiadási vagy hiánykorlátot, esetleg adósságszabályt alkalmaznának, lényeges viszont, hogy beépített automatikus fékek legyenek a rendszerben. Ilyen lehetne például, ha a jóléti kiadások csökkentését írná elő az alkotmány hiánytúllépés esetére. Ez kellően elrettentő erejű lehetne a kormány részére, mivel nagy valószínűséggel szavazókat veszítene, ha ezt meg kéne lépnie, és éppen ez tehetné hitelessé a szabályt. Nem elég csupán egy véleményező testületet létrehozni, az ÁSZ is rendszeresen megdorgálja a költségvetést, az mégis hatástalan marad.”
Duronelly Péter. A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Pártfinanszírozás. „Nehezen képzelhető el egy közpénzügyi megállapodás tető alá hozása, amíg a velejéig romlott pártfinanszírozás sincs rendezve, mivel a kettő nem választható el egymástól. A fiskális szabály egyébként igen hasznos lenne, ezen belül is az adósságállomány középtávon történő korlátozása lehetne talán a leghatékonyabb. Ha a hitelességét sikerül felépíteni, akkor egy költségvetési hivatal is hozzájárulhat a sikerhez, de az semmiképp sem szabályozhatja közvetlenül a költségvetést, mert választói felhatalmazása a parlamentnek van. Akár az Állami Számvevőszéken belül is létre lehetne hozni egy ilyen funkciót ellátó egységet, amely elvégezné az egyes költségvetési döntéseknek a hosszú távú hatásvizsgálatait, és azzal a választópolgárok is szembesülnének.”
