Az elvesztegetett évek után
Miközben a munkaerőpiacon továbbra sincs javulás, szokatlanul nagy az egyetértés a közgazdászok között, hogy az alacsony hazai foglalkoztatást milyen okokra lehet visszavezetni. A szociális segélyező rendszer nem ösztönöz eléggé a munkába való visszatérésre, túl kicsi a különbség a munkával és a segélyekkel elérhető jövedelem között. Emellett a képzési rendszer is sok kritikát kap: az oktatásból kikerülők nem állják meg a helyüket a munkában, sokan funkcionális analfabétaként hagyják el az iskolát, amelyben amúgy is nagy a lemorzsolódás, és szegregáció jellemzi. A diplomás szülők gyerekei az EU-átlag felett teljesítenek, de a képzetleneké messze az alatt – ez derül ki a fiatalok készségeit feltáró felmérésekből.
A nyugdíjrendszer is sok kritikát kap, a nyugdíjba vonulási átlagéletkor még mindig túl alacsony, ez eleve fenntarthatatlanná teszi a jelenlegi rendszert. Emellett a rokkantnyugdíjasok száma is kiugró, pedig felmérések szerint az ilyen ellátásban részesülők nagy része alkalmas lenne számos munkakör betöltésére. Mindezek nyomán egyre többen szorgalmaznak gyökeres átalakítást a jóléti és képzési rendszerekben, mert Magyarország kezd elmaradni a régiós országoktól.
Míg Szlovákiában vagy Lengyelországban kimagasló, 15-20 százalékos munkanélküliségi ráta volt még néhány évvel ezelőtt is, addig nálunk ez a mutató visszafogott maradt. A foglalkoztatási szintünk viszont a környező országokkal ellentétben nem képes javulni, és egyre hátrébb kerülünk az uniós rangsorban. Mindez azért következhetett be, mert nem ismerték fel időben a döntéshozók, hogy elavult a szociális ellátórendszer, a permanens átalakítást pedig megsínylette az oktatás színvonala, emellett pedig sokan élnek vissza a juttatásokkal. Úgy tűnik, a politika talán most hozzákezd végre egyes elemek korrigálásához, rendszerszerű átalakítás nélkül azonban korlátozott maradhat a lépések hatása.
