Csúszásgátlás
Úgy tűnik, nemhiába indítottak valóságos hadjáratot egyes önkormányzatok annak érdekében, hogy a kormányzat változtasson a pazarló szociális támogatási rendszeren.
A szaktárca ontja az elképzeléseket arról, hogyan lehetne munkára ösztönözni a segélyből éldegélőket. Az idén több mint kétszázezren kapnak rendszeres szociális segélyt, aminek maximális összege 56 ezer forint lehet, ami meg-
egyezik azzal, amit a minimálbérért dolgozók kapnak. Nem nehéz tehát levonni azt a következtetést, hogy a segély öszszege egyáltalán nem ösztönöz a munkavégzésre. A juttatás csökkentése azonban önmagában kevés a lecsúszott emberek hadra fogásához.
Reményt keltő, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által a segélyezettek körében végzett reprezentatív felmérés azt mutatja: 80 százalékuk kevésbé vagy egyáltalán nem elégedett a jelenlegi helyzetével. Tehát nem tartja életcéljának, hogy munka nélkül élje le az életét. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a megkérdezettek csaknem fele még az általános iskolát sem végezte el, holott negyven év volt az átlagéletkoruk. Ilyen mutatók mellett kétséges az átképzések, tanfolyamok sikere.
A segélyezettek közül nagyon sokan még egyetlen napot sem dolgoztak, s ha igen, akkor is zömmel feketén. Kezdő lépésként jó irány lehet a közfoglalkoztatási programok erősítése. Jelenleg az önkormányzatok nagy része nem tudja előteremteni a közmunkához szükséges saját forrásokat, s csak kevesen kapnak hozzá állami támogatást. Az önrész mértékének csökkentése hozzájárulhat ahhoz, hogy a segélyezés helyett egyre nagyobb teret kapjon a közfoglalkoztatás.
Szakértők szerint csak komplex programmal lehet eredményeket elérni. A segély és a minimálbér távolítása mellett mentális felkészítéssel, képzésekkel, munkalehetőségekkel kell felemelni a lecsúszott embereket.
