Serkentő szerek
A magyar és a kelet-közép-európai ipar májusi termelési adatai arra engednek következtetni, hogy a legfontosabb exportfelvevő piacaink gyengélkedése minket sem kerül el. Nyugat-Európa több országában már korábban érezhető volt a nemzetközi áru- és hitelpiacokon mutatkozó feszültségek negatív hatása, az unió motorjának tartott Németország azonban jól kezdte az évet. Csakhogy a tavasz utolsó hónapjában a német feldolgozóipar is megtorpant, ami nagyon rossz hír az itteni beszállítóknak.
Ilyen körülmények között akár pozitív üzenete is lehet annak, hogy a Közép-Ázsiában tárgyaló Gyurcsány Ferenc miniszterelnök péntekre meghívta a jegybank és a vállalkozók képviselőit annak megvitatására, miként lehet gyorsítani a magyar gazdasági növekedést. Az óvatosan megfogalmazott napirendből, valamint az előzetes nyilatkozatokból azonban sejteni lehet, hogy a találkozó fő témája nem az üzleti környezet gyors, érdemi és fenntartható javítása lesz – erre egyébként számos javaslat született már –, hanem a forint legutóbbi megerősödése.
Ezzel kapcsolatban álljon itt két idézet, mindkettő Szlovákiához kapcsolódik. Az első az infláció miatt aggódó szlovák pénzügyminiszteré, aki az euróátvétel tegnapi uniós jóváhagyása után azt mondta: „Sikerült a lehető legerősebb árfolyamot elérnünk, ez jó a polgároknak, a megtakarításaiknak és a vállalatoknak egyaránt.” A másik Demján Sándoré, aki a napokban az erős forint szapulása után arra a kérdésre, miért viszi a befektetését külföldre (például épp Szlovákiába, ahol a korona árfolyama közel 30 százalékkal nőtt a forinthoz képest az elmúlt négy évben), azt válaszolta: „Mert ott gyorsabb a növekedés.”
Talán ezeknek az összefüggéseknek a tisztázásával lenne érdemes kezdeni a pénteki beszélgetést. Mert ha már a nyugat-európai konjunktúrát vagy a reálfelértékelődést úgysem tudjuk befolyásolni, jó lenne hasznosan eltölteni azt a kis időt.
