Lyukas kasszák
Ismét buktunk a nyugdíjasévekre félretett befektetéseinken. A befektetési alapkezelőket és vagyonkezelőket tömörítő Bamosz becslése szerint az első negyedéves betli után a másodikban újabb 2,2-2,3 százalékos negatív hozamot értek el a nyugdíjpénztárak. Talán csak azok maradtak még a pénzüknél, akik a legkevésbé kockázatos portfóliókhoz ragaszkodtak.
Lehet szidni a kasszákat, hogy az 5-6 százalékos működési költség levonása után még a pénzünkre sem vigyáznak, de valójában nem sokat tehetnek a bukás ellen. Előre lefektetett szabályok szerint fektetik be a tagok vagyonát az állampapír- és tőkepiacokon, és ha ezek közül egyik sem muzsikál jól, szükségszerű, hogy a pénztári hozamok is esnek.
Az elmúlt hónapokban pedig ez történt. A csapból is megállás nélkül folytak-folynak a hírek, hogy lassul a világgazdaság, az év eleje óta átlagosan csaknem 20 százalékot estek a tőkepiacok, a BUX január óta 22 százalékkal zuhant, és a magyar államkötvények árfolyama is csak júniusban kezdett emelkedni.
Bár bosszantó látni a nyugodt öregkorra félretett pénzek pillanatnyi értékvesztését, korai lenne még tragédiáról beszélni. Talán nem szerencsés, hogy a hazai kasszáknak éppen most kell felkészülniük a választható portfóliós rendszerre, és részvényekkel feltölteni a portfóliójukat, de hosszú, több évtizedes távlatban a nyugdíjpénztári megtakarítások csak így szárnyalhatják túl jó eséllyel a kockázatmentes befektetések hozamát.
Szomorú viszont, hogy bármilyen jól sáfárkodnak is a pénztárak hosszú távon a rájuk bízott vagyonnal, egyelőre úgy tűnik, az állami első pillérből érkező nyugdíjat a 13. havi juttatással megfejelve csak mesébe illő hozamok mellett érhetik majd utol. Az öngondoskodás pedig sajnos így is gyerekcipőben jár Magyarországon, és nem túl jó az üzenete annak, ha a kasszák az állami rendszerrel nem képesek felvenni a versenyt.
