Gúzsba kötve táncolnak
Gyenesei István a címben szereplő költői képpel illusztrálta egy minapi szakmai konferencián az önkormányzati reform előkészítését. A szaktárca vezetője arra hivatkozott, hogy az anyagi korlátok és a hiányzó politikai feltételek jelentik a kettős szorítást.
Magyarra lefordítva: egyrészt megint nem jut elég pénz a településekre, megyékre, másrészt az ellenzék – elsősorban a kétharmados többséget igénylő törvények esetében – továbbra is beintene, ha a kormány komoly reformlépésekre szánná el magát. A pszeudoellenzéknek számító SZDSZ kiszámíthatatlan álláspontja pedig tovább árnyalja a képet – a párt finoman fogalmazva nem szíveli a minisztert és az ő politikáját, ezért a feles jogszabályok sorsa is több mint kérdéses.
Így gyakorlatilag eldőlt, hogy a ciklus végéig nem alakulnak regionális önkormányzatok, s nem lesz megállapodás a kötelező társulásokról sem. S az is több mint bizonytalan, hogy a kevésbé fontos ügyekben a kormány megkapja-e a parlamenttől a szükséges támogatást.
Az önkormányzati érdekszövetségek persze pontosan tisztában vannak a politikai helyzettel, így nem ringatják magukat olyan illúziókba, hogy a következő másfél évben alapvető változások történhetnek – az persze más lapra tartozik, hogy néhány kérdésben ők is megosztottak. Ugyanakkor abban reménykednek, hogy a pártokban lesz annyi felelősség, hogy az önkormányzati rendszerben lévő hibákat, zavarokat – ilyen például az összeférhetetlenségi szabályok két- és többértelműsége – elhárítják.
Bár lehet, hogy ismét csalódni fognak a települések, megyék vezetői. Hiszen ezen a nyáron is azt remélték, a kormány beváltja az ígéretét, és előzetesen egyeztet velük a jövő évi költségvetésről. Nem ez történt, kész számokat kaptak, s azokat is csak a napokban.
Így Gyenesei István jogosan róhatja fel kollégájának, Veres Jánosnak, hogy ő is szorított egyet a kötésen.
