A pénzügyi összeomlástól a globális depresszióig
Hét évtizede első ízben lehet tartani attól, hogy az emberek megrohamozzák a bankokat. Fennáll annak a veszélye, hogy az árnyékbankrendszerből – brókercégek, nem banki jelzálog-hitelezők, strukturált befektetési eszközök, hedge alapok, pénzpiaci alapok, befektetési alapkezelők – tömeges tőkekivonás történik.
A globális GDP 55 százalékát adó fejlett országok reálgazdasága már a nyáron kezdődő pénzügyi sokkok előtt recesszióba jutott. Ezért most recesszióval párosuló súlyos bankválság sújtja a fejlett államok gazdaságát.
A feltörekvő országok piacain kezdetben csak az okozott megrázkódtatásokat, hogy a külföldi befektetők elkezdték kivonni a pénzüket. A pánik később átterjedt a hitel-, a pénz- és a valuta-
piacokra, ez mutatja sok feltörekvő ország pénzügyi rendszerének és vállalatainak a sebezhetőségét. Eddig könnyen jutottak hitelhez, jelentős rövid lejáratú tartozást halmoztak fel, ráadásul devizában. A tetemes fizetésimérleg- vagy államháztartási hiánnyal küszködő, nagy rövid lejáratú devizatartozást felhalmozó országok a legsérülékenyebbek. De még a legjobban teljesítőket – Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát – is a kemény landolás veszélye fenyegeti. Sok feltörekvő országban igen súlyos pénzügyi válság alakulhat ki.
A krízist a történelem eddigi legnagyobb értékpapír- és hitelbuboréka váltotta ki. Sok országban a pénzintézetek, a cégek, de maguk az államok is mértéktelenül eladósodtak. Az ingatlan-, a jelzálog-, a részvény-, a kötvény-, a hitel-, a nyersanyag-, a befektetésialap-buborék és a hedge fund buborék egy időben pukkant ki.
Sokan hiába reménykedtek, hogy a gazdaság zsugorodása az USA-ban és más fejlett gazdaságokban rövid és kismértékű – V alakú –, pusztán fél évig tartó folyamat lesz. A reménykedést immár felváltotta a recesszió elhúzódásának bizonyossága. A visszaesés Amerikában valószínűleg két évig, a világ többi részén is majdnem annyi ideig eltarthat, és U formát ölt. A pénzügyi rendszer összeomlásának fokozódó kockázata miatt az akár egy teljes évtizednyi L formájú receszszió sem zárható ki, olyan, amilyet Japánban tapasztaltak az ingatlan- és részvénypiaci buborék kipukkanása után.
Ijesztő, hogy az egyre radikálisabb állami lépések sem képesek csillapítani a pénzpiaci feszültségeket. Amikor a Bear Stearns hitelezőit márciusban 30 milliárd dollárral kielégítették, mindössze nyolc hétig tartott a részvény-, a pénz- és a hitelpiaci fellendülés. Júliusban, az amerikai pénzügyminisztérium azon közlésére, hogy a Fannie Mae és a Freddie Mac jelzálogóriások segítségére siet, a rali már csak négy hétig tartott. Arra a hírre, hogy a két bank 200 milliárd dollárt kapott, és az amerikai állam átvette 6000 milliárd dollárnyi kötelezettségüket, a tőzsde pusztán egynapos ralival reagált.
A napokban bejelentett összehangolt amerikai és európai intézkedések előtti időszakban pedig egyáltalán nem élénkült a tőzsde. Az AIG biztosító 85 milliárd dolláros megmentésének hírére a piac 5 százalékot esett. A 700 milliárdos amerikai mentőcsomag jóváhagyását követő két napban 7 százalékos volt a részvények árfolyamesése. Október 6–9. között a kormányok még radikálisabb lépéseire a részvények, a hitel- és pénzpiacok folyamatos eséssel reagáltak.
Vajon elegendők-e a mostani intézkedések? Egyetlen lépésre vagyunk a pénzügyi és vállalati szektor teljes építményének öszszeomlásától. A világgazdaság a hitelszűke, a zuhanó árfolyamú aktívák és a fedezeti felszólítások ördögi körébe került.
Nem zárható ki a rendszer megroppanása és a globális depresszió. Az utóbbi napokban gazdaságpolitikai fordulatoknak, nagyon radikális, koordinált lépéseknek lehettünk tanúi a fejlett és feltörekvő országokban egyaránt. Többek között
- igen jelentős, világméretekben legalább 150 bázispontos kamatcsökkentést jelentettek be,
- időlegesen állami garanciát adtak a teljes betétállományra, miközben különbséget tettek a fizetésképtelen és bezárásra ítélt pénzügyi intézmények, valamint a rossz helyzetben lévő, de fizetőképes, részben államosítandó és állami pénzekkel feltőkésítendő pénzintézetek között,
- haladéktalanul könnyítenek a fizetésképtelen háztartások terhein, amelyet megelőz a kényszer-ingatlanárverések időleges tilalma,
- a fizetőképes pénzintézeteket korlátlan likviditással látják el,
- a vállalati szektor fizetőképes részének hitelállománya állami garanciát kap, nehogy az amúgy fizetőképes, de nem likvid cégek, kisvállalkozások rövid távú adósságrefinanszírozási válságba kerüljenek,
- a kormányok masszív közvetlen gazdaságélénkítő intézkedéseket hoznak: kiterjesztik a közmunkákat, növelik az infrastrukturális beruházásokat, a munkanélküli-segélyeket, adókedvezményeket adnak a szegényebb háztartásoknak, garanciákat a készpénzhiánnyal küszködő önkormányzatoknak,
- a fizetésimérleg-felesleget felhalmozó hitelező országok vállalják a deficites, adós államok hiányának a finanszírozását, feleslegük szerkezetének átrendezését, nehogy az egyensúlyzavarok kaotikus módon oldódjanak meg.
A fenti radikális és összehangolt lépések kiindulópontot jelentenek. A munka java csak most kezdődik.
A szerző a New York-i Egyetem közgazdaságtan-professzora,az RGE Monitor elnöke
Copyright: Project Syndicate, 2008
@ www.project-syndicate.org
