Arccal a gazdaság felé
Az ennek tükrében újra erősödő forint és BUX méltán okoz megkönnyebbülést mind hazánkban, mind a nemzetközi piacokon. Ám hiba volna most csak rövid távon gondolkodva szem elől téveszteni a pénzügyi krízis után óhatatlanul ránk leselkedő gazdasági válság veszélyét. Ennek érdekében az egész világ különféle megoldásokat dolgoz ki a gazdaság élénkítésére. Európában értetlenül fogadják, hogy Magyarország ettől eltérő, csak a megszorításokat szem előtt tartó programokban gondolkodik.
Igaz, hogy az IMF és más nemzetközi szervezetek a segélyprogramjuk jóváhagyásakor különféle stabilizációs programokat kértek, de mindenki tisztában van azzal, hogy csak tiszavirág-életű az az egyensúly, amely csak a jóléti kiadások csökkentésével számol, és nem indít be testre szabott gazdasági projekteket. Mint minden közgazdász, magam is tudom, hogy a jelen helyzetben rövid távon nincs más megoldás, mint a szociális, jóléti programok ésszerű, társadalmi konszenzuson alapuló visszafogása, de nem osztom azok nézeteit, akik a válságra hivatkozva nyílt örömmel vagy krokodilkönnyeket csorgatva követelik a minél radikálisabb megszorításokat.
Sőt, tovább megyek. Azzal sem értek egyet, hogy minden szempontból hiba volt a száznapos program hat évvel ezelőtti indítása. Tizenkét évvel a rendszerváltás után a társadalmi béke érdekében, az akkori gazdasági fellendülés lehetőségeit kihasználva mindenképp szükségszerű volt egy ilyen program indítása, bár utólag elemezve ennek üteme és mértéke túlzottnak bizonyult. A fő hibát abban kell keresni, hogy csak a szociális programra koncentrálva elhanyagoltuk a gazdasági növekedés tekintetében előttünk álló lehetőségeket, sőt, a jóléti kiadások is forrásokat vontak el a gazdaságtól. Ennek következményeként egy-két kivételtől eltekintve nem sikerült új nemzetközi nagybefektetőket az országba invitálni, akik pedig lendületet adtak volna a gazdaság növekedésének. A kis- és középvállalkozások források és lehetőségek hiányában nem fejlődtek kellő mértékben, így a magyar gazdaság növekedése messze elmaradt a lehetőségektől.
Hasonló veszélyt látnak a nemzetközi szakértők a mostani programnál is. Látni kell, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hatalmas, soha nem látott összegeket von el az itteni pénzpiacoktól, és ez reálgazdasági recessziót idézhet elő. Fokozottan fennáll ennek a veszélye Magyarország esetében, ahol most a kül- és belpiaci visszaesés, a hitelforrások megritkulása és drágulása komoly visszaeséshez vezethet. A mostani helyzetben a gazdasági feltételrendszer általános javítására és konkrét konjunkturális programok indítására van szükség. A világszerte tapasztalható kamatcsökkentés idején, amikor az USA 0, az Európai Központi Bank pedig 3 százalékos kamatszintet irányoz elő, nem tartható fenn a magyar 11,5 százalékos jegybanki ráta. Ilyen feltételek mellett a magyar vállalkozások versenyképessége drasztikusan romlik, s ez munkahelyek bezárásához vezethet. Ennek egyenes következménye a költségvetési bevételek további csökkenése, azaz a negatív spirál felerősödése. Miután bebizonyosodott, hogy a kamatláb szintje nem vagy csak alig van hatással a forint árfolyamára, amelyet most már a nemzetközi hitelkeret kellően alátámaszt, nincs akadálya a kamatláb azonnali, drasztikus csökkentésének. Emellett olyan gazdasági programok kellenek, amelyek a leginkább veszélyeztetett autó-, elektronikai és építőipar számára jelentenek segítséget. Ehhez a költségvetési forrásokon túlmenően gyorsított mértékben igénybe kell venni az EU-forrásokat, amelyeket a mai helyzetben csak a gazdaság fellendülését eredményező célokra szabad felhasználni.
A szerző európai parlamenti képviselő, az EP elnökségének a tagja
Fazakas Szabolcs-->
