Kettő plusz kettő
A konvergenciaprogram első két éve megszorításokról, takarékoskodásról, lassú növekedésről szólt. Most jönne a második kettő, amikor a gazdaság kicsit nagyobb tempóra kapcsolhatna, lehetne többet költeni, lenne adócsökkentés, béremelés meg minden.
Erre becsapott a pénzügyi válság, nyomában a világgazdasági recesszióval. Mit tehet ilyenkor egy kormány? Megszorít, takarékoskodik, s mindehhez megértést, támogatást kér. Mindenkitől. Pártoktól, közjogi méltóságoktól, munkaadóktól és munkavállalóktól.
De lesz-e ilyen össznépi összeborulás? Az elmúlt évek ellenségeskedései után némi bizakodást jelenthetne, ha tényleg kialakulna valamilyen konszenzus. Gyur-csány Ferenc nemzeti csúcsot hív össze, de előtte több körben is egyeztet. Veres János pénzügyminiszter látványos hátraarcot csinált, a „nincs válság” retorikától eljutott „a válság van” bejelentéséig, s új növekedési pályával, azaz két százalék alatti bővüléssel, nagyobb inflációval számol.
A kormányfő 12 pontban sorolja a teendőket. Így az adócsökkentés elhalasztását, a bérek reálszintű befagyasztását, hogy csak kettőt emeljünk ki a tucatból. Ez az a kettő, ami máris megosztja az érintetteket. Igen, de… – mondják a liberálisok.
Nem, és... – így a legnagyobb ellenzéki párt. Vagyis egyelőre nincs változás a reakciókban: mintha nem is lenne válság… Pedig van. Új megközelítés kell hát mindenkitől: kormánytól, ellenzéktől egyaránt. WKI
