Korrupció és politika
Ennél is nagyobb gondnak tartom a számok mögött meghúzódó folyamatokat. Több környező ország megelőzte hazánkat. Ez a változás mindenképp veszélyezteti Magyarország eddigi pozícióját és megítélését, hiszen jelentős szerepet játszik a külföldi beruházók befektetési döntéseiben, befolyásolva az ország versenyképességét.
Sokan osztják azt a nézetet, hogy a hazánkban tapasztalható korrupció mértéke megfelel gazdasági-társadalmi fejlettségünknek. Helytelen lenne azonban azt remélni, hogy a gazdasági növekedés vagy a magasabb egy főre jutó GDP megoldja ezt a kérdést. Térségünket a világ relatíve korruptnak tartja, és ez nagymértékben kihat a külföldi vállalkozások hazai üzletvitelére. Egyes multinacionális cégek megengednek maguknak olyan gyakorlatot, amit odahaza talán nem tennének. A magyarországi vállalatvezetők szintén hajlamosak elfogadni, hogy ez a szokásos üzletmenet része, pedig vélhetőleg tisztában vannak annak jogsértő voltával. Mindezt olyan érvekkel teszik elfogadhatóvá saját maguk számára, hogy ha az én vállalatom nem veszteget, akkor megteszi a versenytárs, vagy hogy az állami szektorban másképp nem lehet üzletet szerezni.
Mivel a korrupt módon adott (vagy szerzett) megbízások többletköltséggel járnak, közvetlen gazdasági kárt okoznak a vesztegető vállalkozások vevőinek. A visszaélésekkel leginkább érintett állami megbízások esetében ilyenkor az adófizetők zsebéből húzzák ki a pénzt. Bár a vállalatok időlegesen előnyt szerezhetnek, egy korrupciós botrány a cég jó hírnevén ejt csorbát. Az ilyen üzletkötés tehát a tulajdonosokat és az alkalmazottakat is károsítja, jelentős veszteséget okozva a gazdaság és a társadalom egészének.
Még fontosabb, hogy ez a jelenség mérgezi a közösséget, aláássa az emberek bizalmát választott képviselőikben, a politikai, gazdasági elitben, és gyanakvást ébreszt azokkal szemben is, akik etikus eszközökkel érnek el eredményeket.
Mindezek ellenére hazánkban a vállalat vélt érdekében elkövetett vesztegetés megítélése enyhe, kockázata alacsony. Nem a tiltó jogszabályok meglétében, hanem – talán nem véletlenül – azok betartatásában vannak hiányosságok. Hatékony ellenőrzés nélkül az esetleges lebukás enyhe szankcionálása mellett a jogszabályok csupán papíron lépnek életbe.
Mindezek miatt különösen fontos a cégeknek a korrupció megelőzésében vállalt felelőssége. Hatékony belső etikai és kontrollrendszer alkalmazásával fontos lépéseket tehetnek a javulás felé; kritikus a felső vezetés elkötelezettsége és példamutatása.
A civil kezdeményezések, a nyilvánosság ereje és az objektíven tájékoztató sajtó ugyan mind növelik a vállalatok arra való hajlandóságát, hogy a tevékenységüket tiszta eszközökkel végezzék, önmagukban azonban nem elegendők. A kulcs a politikusok kezében van, a kialakult helyzet elsősorban az ő felelősségük. A szakértők, sőt úgy gondolom, még a politikai vezetők is egyetértenek abban, hogy a hazai korrupció egyik, talán legfontosabb oka a párt- és kampányfinanszírozás, illetve a közbeszerzési rendszer átláthatatlansága. Ezek rendbetétele csökkentheti a visszaélésekre irányuló nyomást az állami, önkormányzati megrendeléseknél.
Ha a korrupció intézményessé válik, az lesüllyesztheti az országot a harmadik világ szintjére. A visszaéléseknek ott kell elejét venni, ahol azt elfogadják, kérik, vagy kikövetelik. Úgy vélem, a helyzet érdemi javulását csak az azokat felderíteni, bizonyítani és büntetni képes és hajlandó, határozott, a napi politikától független hatósági fellépés hozhatja meg. Ehhez azonban, csakúgy, mint egy transzparens, korrupciómentes közszféra kialakításához, megfelelő politikai akarat és elkötelezettség kell.
Ma Magyarország válaszúton áll: döntsük el, hogy a fejlett vagy a harmadik világhoz akarunk-e tartozni!
A szerző az Ernst & Young vezérigazgatója
