Sic transit gloria... házkutatás Európa legjobban fizetett exvezérénél
Az újonnan megválasztott pápát a beavatási szertartás részeként háromszor emlékezteti a ceremóniamester az e világi hírnév mulandóságára a híres mondattal: sic transit gloria mundi. Wendelin Wiedekingnek a dicsőségből és annak elmúlásából is bőven kijutott. Az elmúlt két évben 150 millió eurót keresett, tavalyelőtt ezer német vállalatvezető a második leginkább nagyra tartott menedzsernek szavazta meg, a legmagasabb állami kitüntetést is megkapta, miközben a Porsche alkalmazottjai rajongtak érte.
Nem véletlenül. Amikor 1991-ben bekerült a cég igazgatótanácsába, a sportautógyártó konszern a csőd szélén tántorgott, de Wiedeking néhány év alatt teljesen újjávarázsolta és üzletileg is igen sikeressé tette. A Porsche 2007-ben már elképesztő mértékű, 5,8 milliárd eurós profitot termelt (7,4 milliárd eurós forgalom mellett). Ennek nagy részét ugyan a sikeres pénzügyi műveletek adták, de azokhoz a forrásokat az alaptevékenység, a Cayenne és a többi modell hatalmas sikere által termelt profit biztosította, nem pedig kölcsönpénz (ezt részletesen lásd Kóczián Péter kitűnő blogbejegyzésében, http://piacpluszvezeto.blog.vg.hu/2009/08/10/tuning).
A tavaly ősszel felerősödött pénzügyi válság aztán ezt is elsodorta. Wiedeking voltaképpen abba bukott bele, hogy a krízis egy csapásra ellehetetlenítette a Volkswagen átvételének a tervét. A hirtelen beállt forrásszűke, a zuhanó árfolyamok világában egyszeriben reménytelen túlvállalássá vált, ami pár hónappal korábban még nagyon is lehetségesnek tűnt: hogy a kis hal eszi meg a nagyot, hogy az évi százezer autót gyártó, de igen sikeres Porsche lenyelheti az évi hatmillió kocsit előállító, de kevésbé stabilnak tűnő VW-t.
Utólag úgy tűnik, Wiedeking végzetes hibája az volt, hogy nem látta előre, milyen méreteket ölt a pénzügyi világválság. A VW 74,1 százaléka feletti ellenőrzés megszerzése több mint tízmilliárd eurós adóssághegy felhalmozásával járt, amelynek törlesztése hirtelen ellehetetlenült. A cég kénytelen volt eladni részvényeinek 10 százalékát egy katari állami befektetési alapnak, 42 százalékát pedig a felvásárlási célpontból felvásárlóvá változó VW-nek, és még pótlólagos részvénykibocsátásra is rákényszerül.
Wiedeking sorsát mégsem ez pecsételte meg, hanem az, hogy a Porsche és a VW legnagyobb részvényeseinek számító Porsche és Piëch család közti hatalmi harcban ő végül is csupán sakkfigurának bizonyult. Eltávolítására azért volt szükség, mert a most felülkerekedni látszó Piëch-klán saját emberét akarta a sportautógyártó élére ültetni, Wiedeking pedig a Porsche család bizalmasa volt.
Az egykor ünnepelt sztármenedzser juttatásait ilyen körülmények között mindenki túl magasnak kezdte érezni. Amikor pedig végkielégítésként 50 millió eurót ítéltek meg neki, a közvélemény nem az elmúlt 17 évben a Porsche élén nyújtott teljesítményével vetette ezt egybe, hanem a rosszul sikerült 2008-as évvel. És hogy a dicsőség elmúlása teljes legyen, a múlt héten még a stuttgarti ügyészség is nyomozni kezdett ellene, a VW-részvények megszerzését övező árfolyam-manipuláció és bennfentes kereskedelem vádjával. A rendőrség még személyes holmijait is átkutatta, bár vádat nem emeltek ellene.
A döglöttnek látszó oroszlán azonban még feltámadhat. Látott már ilyenre példát a német üzleti élet. Andreas von Zitzewitz, az Infineon egyik korábbi főnöke egy év felfüggesztett börtönt és 100 ezer eurós pénzbüntetést kapott korrupció miatt – az idén mégis igazgatósági tag lett a legnagyobb európai napelemgyártónak számító Conergy AG-ben. Mert ha el is múlik a világ dicsősége, egy ügyes menedzser újra megteremtheti azt. Legalábbis egy időre.
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
