Vannak még falak

Angela Merkel német kancellár a múlt héten a washingtoni törvényhozás két háza előtt tartott beszédével már megadta az alaphangot az ünnepléshez: az NDK-ban felnőtt politikus szerint „ahogyan a 20. században megtaláltuk az erőt a betonból és szögesdrótból épített fal ledöntéséhez, úgy meglesz az erőnk a 21. század falainak a lerombolásához is”.

Falak pedig még Németországon belül, húsz év után is léteznek. Az egykori NDK a nyugattól kapott több mint 1000 milliárd eurós segélynek köszönhetően persze hatalmas fejlődésen ment keresztül: 1991 óta az egy főre jutó kibocsátás a nyugati szint 33 százalékáról 69-re kúszott, miközben a termelékenység közel megkétszereződött. A munkanélküliség azonban a nyugati 6,6-del szemben közel 12 százalékos, és a harminc év alatti keleti fiataloknak minden évben egy százaléka nyugatra költözik.

A fejekben lévő falak talán még a gazdasági választóvonalaknál is erősebbek. Még mindig él az „arrogáns” nyugati és a „hálátlan” keleti sztereotípiája, és szembeszökőek az értékválasztási különbségek is. Míg a felmérések szerint a nyugatiak a „szabadságot”, a keletiek az „egyenlőséget” tartják fontosabbnak.