Bizalmi kéz
Nem volt olyan rég ugyanis az az idő, amikor bármiféle negatív következmény nélkül lehetett eleve kétséges költségvetési célokat és prognózisokat megfogalmazni. A bizalmat pedig – a legnagyobb jó szándék ellenére is – csak nagyon lassan lehet helyreállítani, különösen ha régi arcok köszönnek vissza a múltból.
A külső jóváhagyás az idei költségvetésre is ráfér. Betarthatóságát néhányan – főként politikai okokból – már a múlt év végén támadták, de a 2009-es pénzforgalmi hiánycél (túl)teljesítése elvette a kritikák élét. A múlt heti, balul sikerült tájékoztató nyomán azonban ismét sorjáztak a kérdőjelek: miközben az egyes tételekre vonatkozó prognózisok alaposan átalakultak az eredeti tervekhez képest, a hiánycél mégis változatlan maradt, mégpedig pótlólagos beavatkozás nélkül. Többen a hiány éves lefutására is aggodalommal tekintenek. A tárca hiába igyekezett minden tételt megmagyarázni, a rossz emlékek óhatatlanul előjöttek.
A tegnapi közös sajtótájékoztatónak ezért volt különös jelentősége. Bár az IMF és az Európai Bizottság képviselője felhívta a figyelmet a kockázatokra és a tartalékok kimerülésére, az összkép mégis pozitív volt. A Pénzügyminisztérium ezen a stabilitási tartalékok teljes zárolásával is igyekezett javítani, és hírek szerint akár már ezen a héten újabb, több százmilliárd forintos egyedi bevételjavító tételt is bejelenthetnek.
A kételyek így csökkenhetnek, a bizonytalanság azonban nem: akár a nemzetközi kockázatokra, akár a választások után követendő gazdaságpolitikára gondolunk. Az IMF és az Európai Unió ellenőrző szerepére éppen ezért – saját érdekből – még jó ideig szükségünk lesz. Akármilyen nagy is a kísértés.
