Kettős beszéd
Az egyik, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium szokatlanul őszinte és az eddigieknél részletesebb programot közölt a kormányportálon a Széll Kálmán-tervről. Eddig legalábbis nem nagyon hallhattunk olyat, hogy az előző kormányok által hozott, tavaly összességében 957 milliárd forintos megtakarítást eredményező lépések egy részét szerkezeti jellegűnek titulája a mostani vezetés. Nyíltan és reálisan beszél a dokumentum a jövő kihívásairól is, a külső kényszerekről, a tartós intézkedések szükségességéről. Az írás színvonala még azzal együtt is üdítően hat, hogy ismét felemlegeti a költségvetési csontvázakat, odamond az IMF-nek, sok fontos részletet pedig – például a gyógyszertámogatás csökkentésének mikéntjét – továbbra is homályban hagy.
A másik kedvező fejlemény, hogy a korábbi verbális támadások ellenére nem kell radikális változásra számítani a monetáris politikában. A monetáris tanácsba egyelőre csak két új tag került, ami biztosítja a működőképességet, de nem borítja fel az eddigi egyensúlyt. Ráadásul mindkét személyt felkészültnek és kellően függetlennek tartja a piac, és első megnyilatkozásaikból is arra lehet következtetni, hogy fontosnak tartják a forint értékállóságát. A két újabb tag későbbi megnevezése így már nem okozhat nagyobb izgalmakat.
A kormány kettős kommunikációja ugyanakkor ezúttal is tetten érhető. A már említett programot például a minisztérium csak angol nyelven tette közzé. A monetáris tanács feltöltését megelőzően pedig Járai Zsigmond felügyelőbizottsági elnök indított egy belpolitikai fogyasztásra szánt (és visszafelé elsült) akciót a jegybank bérpolitikája ellen.
A szavak ideje azonban lejárt. Az államháztartásról tegnap érkezett lesújtó adatok is jelzik, hogy lépni kell. Mert a befektetők azért jobban hisznek a szemüknek, mint a fülüknek.
