Lefújják a cigaretta-háborút
Saját autójában persze ezután is úgy pöfékelhet a szenvedélyes dohányos, amint azt eddig tette. Otthon is hódolhat szenvedélyének, sőt akár újszülött csecsemőjét vagy a fölötte lakót is felfüstölheti, ha éppen kedve tartja. A magánszféra szentsége ugyanis a dohánytörvény szigorítása ellenére továbbra is tabu.
Nem biztos persze, hogy a tegnap igen gombot nyomó honatyák mindegyike tisztában van a passzív dohányzás egészségkárosító hatásával. Valószínűbb inkább, hogy sikerült meggyőzni őket annak gazdasági káráról: százhúszmilliárd forinttal többe kerül az államnak a dohányzás ártalma a dohányadó bevételénél. De nem baj a miért.
Mindenki lelkiismerete szerint szavazhatott, így lett sokszínű az ötpárti patkó. Amely e szempontból, igencsak valószínű, hogy tükörképe az országnak. A tartózkodókról ugyan kinek-kinek megvan a maga véleménye, de az magánügy. Még akkor is, ha ritkán fogadható csak el a „mosom kezemet”. Ám a nemmel szavazók fejébe jó lenne belelátni.
Vajon nem elég nekik a számos külföldi példa? Ahol beigazolódott: nem csökkent a vendéglátóhelyek forgalma, sőt. Így a mindenhol pénzszűkében lévő államok elvárható adóbevétele nem apadt le.
A tántoríthatatlanokat nem győzte meg az sem, hogy nincs veszélyben a 25 ezer embernek munkát adó hazai dohányágazat. Pedig tudniuk kellene, hogy Ázsia tárt karokkal várja a magyar cigarettát. Még az a Kína is, ahol 1838-ban halállal büntették a dohányzást.
Kis hazánkban azonban csak a cigaretta ölhet. Ám a dohánycsatának tegnap vége lett, noha a háborút csak januárban fújják le. Akinek kedve tartja, az persze jövőre is megtalálja cigihelyét, akár a vendéglők teraszán, akár a szállodák szivarszobáiban. Így döntöttek a honatyák. Ám a magánszféra továbbra is tabu. A lelkiismeretet nem a törvény szabályozza.
