Azt ordítjuk: ide lőjetek! - Orbán semmit nem tehet a frank ellen
A válság legrosszabb napjait idéző időket éljük világszerte: amerre nézünk, minden recseg-ropog. A globális bizalomvesztés egyik legnyilvánvalóbb tünete a frank hirtelen erősödése, ami sajnos itthon – a korábban felhalmozódott adósságok miatt – az egyik legkomolyabb fundamentális problémává lépett elő. A befektetők jól tudják, hogy az erősödő alpesi deviza a magyar sztori Achilles-sarka, úgyhogy ennek megfelelően hosszabb szünet után minket is elkezdtek ütni. Olaj volt a tűzre az önkormányzati lobbi múlt heti bejelentése, miszerint az erős frank miatt törlesztési haladékot kérnek a bankoktól. Lélektanilag nehéz lett volna rosszabb időzítést találni ennek az egyébként létező problémának a nyilvános megtárgyalására. Felálltunk a lövészárokban, és azt ordítjuk: ide lőjetek!
Pedig Magyarország reményei az elmúlt hetekig egészen jól alakultak. A tavasszal bejelentett reformtervek kedvező fogadtatásra találtak, a külföldiek lelkesen vették a magyar államkötvényeket, a forint pedig az euróval szemben nagyon stabil képet mutatott. A nyár elejétől felerősödő nemzetközi idegességet is meglepően jól tűrték a hazai eszközök, ezt azzal magyaráztuk, hogy megerősödött az ország immunrendszere.
Mit lehet tenni a helyzet megoldásáért? A magyar gazdaságpolitikának vajmi keveset, az állam legfeljebb az egyes szektorok közötti átcsoportosításokkal bűvészkedhet. De hiába írjuk át az adósságot az egyik szereplőről a másikra, a meglévő óriási frankhitelállományt makroszinten nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. A magyar jegybanknak sem osztottak sok lapot, a monetáris tanács legfeljebb az euróval szembeni forintgyengülést próbálhatja fékezni az óvatosság demonstrálásával.
Elsőre sokan Svájctól várják a beavatkozást, hiszen nekik nyilván nagyon fáj az erős deviza. Az elmúlt négy hónapban az euróval és a dollárral szembeni bő 20 százalékos erősödés versenyképesség-romboló hatását nyilvánvalóan nem lehet termelékenységjavulással ellensúlyozni. Sajnos a svájci jegybank frankgyengítő kísérletei 2009-ben és 2010-ben rendre kudarcba fulladtak, csakúgy, mint a múlt heti gyenge próbálkozások.
A megoldást a globális játékosoktól várhatjuk, ahonnan egyébként a bajok származnak. Sajnos az adósságválság kezelése hosszú időt és sok áldozatot kíván. Az euróövezetet egyben nézve a probléma még orvosolható lenne, de a nemzetállamok közötti áthidalhatatlan ellentétek sokat rontanak az esélyeken. Az USA-ban is nagy a baj, de ők csak a közelmúltban kerültek pellengérre az egyébként színjátéknak tűnő adósságplafon-vita kapcsán. A kormány láthatóan ott sem képes megbirkózni a feladattal, de ott legalább van egy „bevállalós” monetáris hatóság, amely szükség esetén szinte korlátlanul hajlandó megvásárolni gyakorlatilag minden eladhatatlan eszközt, ezen keresztül pénzt pumpálva a gazdaságba. A pénznyomda beindítása az USA-ban eddig már többször is képes volt megfordítani a piaci hangulatot, így a befektetők egyik legfőbb reménysége továbbra is ez marad. A Fed azonban egyelőre hezitál az újabb eszközvásárlási program bejelentésével.
Van viszont egy gyorsabb és célzottabb megoldás, amellyel talán a történet spekulatív része kezelhető. A svájci deviza erősödésében ugyanis a menedéket kereső befektetők mellett a forró pénzeknek is jelentős szerepük lehet, hiszen a terep kiválónak tűnik a pánikhangulat gerjesztésén keresztüli nyerészkedésre. Egy erős ellenfél belépése ugyanakkor keresztülhúzhatja a spekulánsok számításait. A svájci jegybank önmagában kevés, de ha a világ nagy jegybankjai beszállnak egy közös frankgyengítő akcióba, akkor a rövid távú siker borítékolható. Egy összehangolt intervenció nemcsak a frank árfolyamában okozna hirtelen fordulatot, de feltehetőleg a többi „stresszes” piac állapota is javulhatna, ez pedig már globális érdek. A lényeg: mindig van remény…
