Szabadságra várva

A szakértők ráadásul továbbra sem várnak jelentősebb enyhítést, még jövőre is 6, jobb esetben 5,5 százalékos irányadó rátát jósolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy továbbra is behúzott kézifékkel kellene a gazdaságnak gyorsulnia. Ugyanakkor jogos a jegybank félelme, hogy ilyen körülmények között nem kísérletezik kamatvágással, mert a lehetséges előnyöknél sokkal súlyosabbak az esetleges negatív következmények. A hitelezési helyzeten például aligha lendítene sokat egy vágás: az eurókamat például hiába alacsony, euróhitelekhez is nagyon nehezen és drágán jutnak a magyar cégek.

A pénzügyi stabilitási szempontok azonban most másként vetődnek fel, mint 2008 őszén. Akkor hetek alatt kifogyott az eszközökből a gazdasági irányítás, amikor a befektetők elfordultak a magyar állampapíroktól. Most sokkal nagyobb tartalékai vannak az országnak, ráadásként még van bőven a magánnyugdíjvagyonból is, amelyet ugyan a jelenlegi helyzetben nem lenne túl kedvező pénzzé tenni, de ha nagy gond lenne, akkor az is egy lehetőség.

Az igazi probléma az, hogy a külföldi befektetők a hoszszabb távú, öt-tíz éves magyar papírokat nem tartják elég vonzónak ahhoz, hogy a régiós átlagnak megfelelő hozamszinten beszálljanak. Az adósságrátánk ugyanis továbbra is magas. Az adósságpálya alakulását pedig most még a várakozásokat alulmúló növekedés is veszélyezteti. A gazdasági szabadságharccal pedig még nem állunk úgy, hogy a pénzpiaci véleményeket figyelmen kívül hagyhassuk.