Vaklicit: fiskális szempontok miatt rombolják le a terápiákat?
Ez a bűvös szó, amelyet betegnek, orvosnak, legfőképpen pedig a magyar térfélen focizó gyógyszercégeknek jól meg kell tanulni. Mától ugyanis bizonyos, hogy a társadalombiztosító által támogatott gyógyszercsoportokban csak akkor maradhatnak vagy kerülhetnek be orvosságok, ha azok forgalmazói hajlandók megmérkőzni a hazai, az európai, de a félelmetesen olcsó ázsiai készítményekkel is. Mégpedig vakon.
Miért éppen vaklicit? Mert ettől várja a legnagyobb árzuhanást a forráshiánnyal küszködő, amúgy szigorú gazdálkodásra ítélt biztosító. Azt reméli ugyanis, hogy egy-egy cég anynyira lemegy a gyógyszerárral, hogy egyetlen versenytársa sem marad a porondon, így hatalmas piacot szerez. Amíg van miből finanszírozni az olcsó árat.
Ám éppen itt a veszély. Néhány gyógyszercég monopolhelyzete kiszolgáltatottá teheti a biztosítót, de a betegeket is. Bár a közpénzzel spórolni kénytelen biztosítónak van erre is forgatókönyve, hiszen van kínálat a világ gyógyszerpiacán. Nem az ő dolga a hazai gyógyszeripar védelme, az iparpolitikai kérdés.
De mi lesz a betegekkel? Nekik két választásuk van: reszkíroznak és felhagynak a jól bevált orvosságaikkal, s olcsóbbat kérnek a doktoruktól, vagy zsebből fizetik a vaklicit során megdrágult korábbi gyógyszert. Nehéz döntés. Így talán érthető a gyógyító doktor félelme: fiskális szempontok miatt verik szét az orvos-beteg kapcsolatokat, rombolják a jól felépített terápiákat. Az ő dolga ugyanis a rá bízott betegek gyógyítása.
