Cikluskezdet: a stabilnak tartott forinthitelek is megdrágulnak
Nehéz kitalálni, melyik pénzügyi termék a biztonságos, és melyik nem.
A tegnapi, fél százalékpontos szigorítás csak kis részben a múlt heti leminősítés következménye. Valójában már bő hónapja tart a külföldiek pénzkimenekítése a feltörekvő régióból. Magyarországon azonban ez az átlagosnál is jobban éreztette hatását, mivel – a kormány véleményével ellentétben – egyáltalán nem tekintenek ránk éllovasként, vagy akár csak az átlagosnál jobban teljesítőként.
Hiába szerepel a jövő évi költségvetésben 3 százalék alatti hiány, ez mára kevés az üdvösséghez. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a befektetők az adósságállománynak, mint az aktuális hiánynak. És ennek is inkább a változása az, ami aggasztja őket, ugyanis egyelőre csak egyszeri lépésekkel sikerült csökkenést elérni. Márpedig a fenntartható pálya előfeltétele, hogy stabilan csökkenjen a GDP-arányos államadósság. Stagnáló vagy zsugorodó gazdaság mellett persze nehéz csökkenő pályát produkálni, ahhoz legalábbis szufficites költségvetés kellene a mi esetünkben.
A másik mód, ahogy javulhat az adósságráta, ha elkezd felértékelődni a forintárfolyam. Erre azonban elég kevés az esély, legalábbis gyökeres külső és belső fordulat nélkül. A külső fordulat kívül esik a kormány hatáskörén, inkább csak reménykedhetünk, hogy az európai pénzügyi helyzet romlása megáll. Amin viszont lehetne javítani, az a gazdaságpolitika kiszámíthatósága, illetve ezzel szoros összefüggésben a kommunikáció. Valószínűleg önmagában mindez kevés lenne az üdvösséghez, de ha nem lépi meg a kormány, akkor fölöslegesen nehezíti meg a saját dolgát és drágítja még tovább a finanszírozást.
