A Fidesz józanabb felének lépnie kell
Bár a piacok lelkesen üdvözölték a leminősítés árnyékában tett ígéretet a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő új megállapodásra, több jel óvatosságra intett. Először is, a gazdaságpolitika irányításában nem történt személycsere, márpedig a mostani vezetés többször eljátszotta már a hitelességét. Másodszor, a tárgyalások kései időzítése arra utalt, hogy a kormány tarsolyában van még egy-két nem tankönyvszerű lépés. Harmadszor, az IMF-hez való visszatérést el kell adni a félrevezetett közvéleménynek.
A színpadias összecsapásokra tehát számítani lehetett.
Az előkészítő megbeszélések váratlan megszakítása mégis intő jel. Azt üzeni, hogy tárgyalópartnereink, az IMF és az Európai Bizottság, többé nem vevők arra a stílusra és irányvonalra, amely szembemegy a nyugati értékekkel. A jegybanktörvény csak a legutolsó csepp volt a pohárban. Márpedig hitelezőink jóindulatát eljátszva az időközben létfontosságúvá vált pénzügyi mentőöv feltételei tovább szigorodhatnak, a magyar adósság piaci finanszírozása pedig tovább drágulhat.
Mindez persze kiváló táptalajt adhat azoknak nézeteknek, amelyek a saját útját járó Magyarország „megbüntetéséről” szólnak, sőt, tovább erősítheti a harcias szólamokat. Ez azonban önbecsapás: a kormány – szándékával szemben – épp maga szűkítette be végletesen amúgy sem tág mozgásterét. Az ellenségképek gyártása, a pökhendi, lekezelő stílus ideig-óráig elfedheti a szimpatizánsok előtt a gazdaságpolitika kudarcát, a külföldtől és a valóságtól való eltávolodásnak azonban óriási ára van.
A Fidesz józanabb felének lépnie kell. Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc kormányzásának súlyos öröksége nem adhat felmentést a mostani ámokfutásra. Különben – belső fékek és ellensúlyok híján – tényleg csak a nemzetközi közösség lehet képes visszafordítani Magyarországot Putyin és Chávez útjáról.
