Nem érik a zöldtámogatás
Nem lett semmi a megújulóalapú energiatermelés támogatási rendszerének (Metár) ez év elejére ígért bevezetéséből. Nem lesz semmi a most július 1-jei indulásból sem, sőt, már az is kérdéses, tartható-e a 2013. január 1-jei kezdés. Ez azon múlik, hogy az állami támogatást tartalmazó tervezetet mikorra hagyják jóvá az uniós illetékesek. Egyelőre azonban még Magyarországon a labda, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól (NFM) kapott tájékoztatás szerint ugyanis „folyamatban van a támogatási rendszer alapelveinek egyeztetésére irányuló úgynevezett prenotifikációs eljárás előkészítése”. Ezért „az ütemezés a teljes jóváhagyatás időigényének függvényében változhat”.
Úgy tűnik, könnyebb volt kimondani, hogy nem fenntartható a megújuló- és hulladékalapú áram kötelező átvételi rendszerének addigi formája, mint újat, jobbat, fenntarthatóbbat alkotni helyette. Egy dolog mégis fenntarthatónak bizonyul: a terület szabályozásának bizonytalansága. Pedig a munka oroszlánrésze már tavaly szeptemberre elkészült.
Az akkor összeállított kormány-előterjesztésből már a Metár bevezetésének az egyetemes szolgáltatásbeli áramárakra gyakorolt hatásáról, illetve a megvalósítás lehetséges módozatairól is lehetett tudni. Éppen csak azt a néhány, egyébként a Metár lelkét jelentő táblázatot nem sikerült addigra kitölteni a szakapparátusnak, és nem sikerült azóta sem, amelyekből kiderül, hogy ténylegesen mekkora támogatást kaphatnak a rendszer elvárásainak eleget tévő energiatermelők. A Metár elveit és tervezett működését a szakma érintettjei alapvetően jónak mondták, sínen volt az ügy.
Most is sínen van. Ott vesztegel. Az első féket – ha igaz Az Áram Ára blog tavaly novemberi értesülése – az húzta be, hogy az NFM-ben és az energiahivatalban továbbra sem készültek el azok a számítások, amelyek alapján meg lehetett volna határozni a támogatások konkrét mértékét, azaz, ki lehetett volna tölteni a fenti táblázatokat. Mások szerint nem a számítás bizonyult nehéznek, hanem annak eldöntése, mely energiatermelési módnak, vagyis mely üzleti körnek, érdekcsoportnak mennyi pénz jusson.
Fékezte a munkát az is – nem feltétlenül az előbbiektől függetlenül –, hogy távozott az NFM-ből a Metár útját addig egyengető helyettes államtitkár és a miniszter is. Az újabb fékek közé tartozhat továbbá, hogy a tavaly nyáron véltnél szorosabbra kell húzni az ország nadrágszíját, vagyis kevesebb juthat zöldenergia-támogatásra is. A Metár-pénzt ugyan az áramvásárlók adnák össze a villanyszámláikon keresztül, csakhogy az ő terhelhetőségük is romlik. (Sovány vigasz számukra, hogy a szabályozás késése miatt az idén nem jelenik meg az egyetemes szolgáltatás áramáraiban a zöldtámogatásokhoz szükséges tétel.) Végül is mindegy, miért csúszik a rendszer bevezetése. Az eredmény a fontos. Ez egyelőre annyi az említett blog szerint, hogy egy-másfél milliárd eurónyi beruházás csúszik, és borulnak a zöldáramtermelés növelését célzó tervek is.
További baj, hogy nem minden, kivárásra kényszerülő projekt indítható el néhány év késéssel a korábban tervezett formában. Időközben lejárhatnak a tervek engedélyei, változnak a technológiák, a finanszírozási lehetőségek, az egész üzleti környezet. Bár maradhatnak leporolható és megvalósítható tervek is a zöldberuházók fiókjaiban, nem biztos, hogy a tulajdonosok is átvészelik az új szabályozás megszületéséig egyre hosszabbra nyúló átmeneti állapotot. Mondhatnánk persze cinikusan, hogy jó, most majd tönkremegy a vérszegényebbje, de a helyükre újak állnak. Csakhogy ez nem jó üzenet, és ellentétes is a meghirdetett céllal: a stabil beruházási környezettel, amelyet átlátható, kiszámítható és fenntartható szabályozás teremt meg.
B. Horváth Lilla, a Világgazdaság munkatársa-->
