BUX 39,566.71
+0.55%
BUMIX 3,719.33
+0.14%
CETOP20 1,755.75
0.00%
OTP 8,314
+1.91%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+2.38%
0.00%
ZWACK 18,800
+0.53%
-8.42%
ANY 1,560
0.00%
RABA 1,075
0.00%
0.00%
+1.72%
0.00%
0.00%
-1.78%
0.00%
+3.16%
0.00%
+0.07%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,892
-0.34%
-0.79%
ALTEO 2,370
+0.85%
+8.82%
-0.74%
EHEP 1,020
0.00%
0.00%
-0.51%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.17%
-24.05%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
0.00%
+4.94%
0.00%
-0.21%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
-0.45%
NAP 1,222
-1.29%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Oszkó: A kormány a Monty Python adóemelési ötleteit is túlszárnyalja

Aktív kormányzati politikával ­érdemi javulást elérni az ország gazdasági növekedési pályájában átfogó szakmai és vezetési tudást, emellett felelős politikai magatartást és némi szerencsét is igényel. Annál könnyebb viszont ugyancsak aktív kormányzati beavatkozással érdemi károkat okozni a gazdaság növekedési képességében.

A gazdaságpolitikai vagdalkozás, a pénzügyi egyensúly gyors felboroga­tása és átmeneti tételekkel történő kozmetikázása után úgy tűnik a kormányzati ciklus közepén, valójában most kezdődik az érdemi egyensúlyteremtés. Csakhogy a jelenlegi kapkodó megoldások már már a Monty Python jeleneteiben kifigurázott adóemelési ötleteket is megszégyenítik. Ezért akárhogy is alakul az elkövetkező években a költségvetési és pénzügyi egyensúly, már most látható, hogy az ország gazdaságának növekedési képessége végleges károkat szenvedett.

Mindez azért tanulságos, mert mára az derült ki, hogy a szinte fetisiszta módon növekedéshívő gazdaságpolitika megalkotóinak éppen csak arról nem volt megfelelő elképzelése, hogy a hazai vállalati szektor verseny- és növekedési képességeit mi javíthatná érdemben, és mik a valós akadályai. Pusztán azt hagyta figyelmen kívül a 2010-ben nekibuzduló nonordotox gazdaságpolitika, hogy a hazai vállalkozások működését olyan tényezők határozzák meg leginkább, mint a tőke forrásköltsége, az emberi erőforrás, azaz a munkaerő költsége. És persze minden más, ami a vállalkozások alap­vető működési környezetéhez tartozik, ide értve a pénzügyi infrastruktúra mellett a telekommunikációt, a közlekedést vagy példának okáért az energiaárakat.

A hazaI vállalati szektor támogatásaként emlegetett társasági adócsökkentés azok számára jelent bármit is, akik a fenti költségtényezők és a nyereségadó alapját csökkentő egyéb jelentős adóterhek mellett is képesek eredményesen gazdálkodni. Éppen a nyereségadó mértéke ezáltal a versenyképességi prioritásai között – különösen a kkv-knél – meglehetősen háttérbe szorul. Nem így az üzemanyag- és energiaárak, amelyek példának okáért a vállalkozások alapvető infrastrukturális környezetét képezik, és akár a gyenge forint, akár a szektorális különadók miatt bekövetkező drágulásuk elemi erővel rontja minden hazai cég növekedési, piacszerzési vagy akár csak fennmaradási képességét. De hasonlóan hátrányos hatással járnak a kommunikációt drágító különadók, vagy azokat kiváltani szándékozó speciális forgalmi adók, avagy a pénzügyi műveletek minden formáját drágító, meglévő vagy tervezett közterhek, ahogy a bankrendszert és általában a pénzügyi közvetítő rendszert rongáló minden egyéb hasonló intézkedés.

Ennél is fájdalmasabb hatásúak a mun­kaerőköltségek növekedését ­okozó intézkedések, amelyek egyszerre rontják a tartós foglalkoztatási esélyeket és a foglalkoztatók versenyképességét. De még ezen túl is talán a legfontosabb összefüggés, amelyet a kormányzati gazdaságpolitika rendre figyelmen kívül hagy, hogy az ország és a gazdaságpolitika alapvetően határozza meg nem csak az állam, hanem a lakosság és a vállalkozások hitelein fizetendő kamatok mértékét. Márpedig a beruházásokhoz, a folyó kiadásokhoz és ezen belül a foglalkoztatáshoz felhasznált pénzügyi források költsége az egyik legalapvetőbb szempontja egy üzlet élet- és versenyképességének.

Mindaddig tehát, amíg az aktuális kormányzati politika kamatfelárakban százmilliárdokat hajít ki az ablakon csak azért, hogy politikai kalandozásainak feltételrendszerét fenntartsa, addig a hazai vállalkozások – miközben romló költségszinten tudnak csak munkaerőt alkalmazni, és egyébként is egyre drágább számukra az általános vállalkozási infrastruktúra – esélyt sem kapnak, hogy nemzetközi versenytársaikhoz hasonló költségen jussanak pénzforrásokhoz. Így viszont nem csak attól szorulhatnak ki a versenyből, ha nem jutnak bankhitelhez, hanem attól is, ha hozzájutnak.

VG-páholytagok: Bartha Attila, Hegedűs Miklós, Orbán Gábor, Oszkó Péter
Megjelenés minden szerdán

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek