A "spekulánsok" ismét veszik a magyar fizetőeszközt
A „spekulánsok” tehát ismét veszik a magyar fizetőeszközt, de a diszkont kincstárjegyeink is hatalmas túljegyzés és komoly hozamcsökkenés mellett keltek el a legutóbbi aukción. A forinterősödés legfőbb oka, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti viták rendeződni kezdtek, így megkezdődhetnek végre a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal.
A befektetők pedig ezt úgy értékelik, komoly mértékben csökkentek a magyar állam fizetőképességével kapcsolatos kockázatok.
Hasonló forinterősödést azonban láttunk már korábban is. Szárnyalt a forint 2010 őszén is, amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentette: tartani fogjuk a hiánycélt. Vagy 2011 tavaszán, az első Széll Kálmán Terv bejelentése után. Aztán amikor kiderült, hogy a hiánycél tartásához „nem ortodox” intézkedések is kellenek, a Széll Kálmán Terv megvalósítása pedig lassan halad, a befektetői bizalom megingott.
A tartós forinterősödéshez szükség van a persze kedvező nemzetközi piaci hangulatra is, de az is kulcsfontosságú, hogy a magyar kormány mennyire marad hiteles a befektetők szemében. Ezen a téren eddig voltak hiányosságok, a politikai célok sokszor előrébbvalónak tűntek a hozamok leszorítására vagy a forint árfolyamának stabilizálására való törekvéseknél. Márpedig ha egy kormány így állítja fel a fontossági sorrendet, nem igazán a spekulánsokkal tol ki, hanem a saját adófizetőivel. Azok a devizahitelesek ugyanis, akiknek most május első napjaiban vonták le a részletét, valószínűleg örültek, hogy a múlt hetinél bő tíz forinttal olcsóbb frankárfolyam mellett fizethettek, de a többi adófizető is megkönnyebbülhet, ha az újonnan kibocsátott állampapírokra fizetendő kamatteher kisebb lesz.
