Pártot, államot tessék!
A „piaci” körülmények változtak, de valószínűleg még ebben a korlátozott versenyben is van olyan összeg, amennyiért pártelnököt, tagságot, szavazótábort lehet szerezni. A befektetés pedig megtérül, ha a párt a gazdaságpolitikai döntések közelébe jut.
A miniszterelnök új elképzelése, a pártok állami támogatásának megszüntetése két évre felhívás erre a keringőre. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi ellenzék a maga korlátozott hozzáférésével a nyilvánossághoz, állami támogatás nélkül kénytelen lesz még inkább árulni magát, ha eséllyel akar pályázni a parlamenti bejutásra.
Az állam azért finanszírozza a parlamenti pártokat, hogy az segítse a demokratikus politikai akarat érvényesülését. Ha magánérdekek dominálnak, akkor nem a démosz, hanem démonok akarata érvényesül. És nemcsak a demokráciát, hanem a szabad gazdasági versenyt is súlyosan deformálja.
Helmut Kohl fekete kasszája vagy a Mitterrand és a negyven rabló című könyv azt mutatja, tökéletes megoldás máshol sincs. De ha Magyarországon minden állami fillért megvonnak a pártoktól, akkor vezető legyen a talpán, aki ellenáll, amikor Ángyán József oligarchalistájáról valaki odatelefonál.
A Fidesz elemi érdeke, hogy más párt rajta kívül ne férjen hozzá állami forráshoz. A baj az, hogy ezután a Fideszt eséllyel kihívni is csak oligarchamódszerekkel lehet. Vagyis a terv jóval túlmutat Orbán Viktor kormányzásán, aki épp e rendszer felszámolását ígérte.
A piaci szereplők közül a mostani éra nyertesei finanszírozzák majd a kormánypártot (áttételesen közpénzből), a vesztesek, közöttük külföldi cégek pedig feltehetik a kérdést: veszek-e szavazatot, hogy tovább működhessek ezen a tájon, vagy szedem a sátorfámat.
Démosz jól itt nem járhat.
