Új banki modell küszöbén állunk
Lassan őrölnek az Európai Unió malmai, de a kerekek azért nem akadnak el: a napokban állapodtak meg az EU pénzügyminiszterei azoknak a szigorúbb banki tőke- és likviditási előírásoknak (CRD IV csomag) a főbb vonalairól, amelyeket még idén az Európai Parlament is elfogadhat, majd 2013-tól 2019-ig lépnének több lépcsőben hatályba. A szigorítások célja a bankrendszer válságállóságának biztosítása, további – az adófizetőket terhelő – bankkonszolidációk elkerülése. Nem véletlen, hogy Nagy-Britannia, ahol a kormány súlyos összegeket költött néhány nagybank túlélésére, egyedi és még szigorúbb tőkeszabályok mellett kardoskodott végül sikerrel felérő, a tagállami hatásköröket kiterjesztő, kompromisszumos eredménnyel.
A szabályokat a 2008-as válságra adandó rendszerszintű válasznak szánták, ehhez képest az öt évvel későbbi bevezetés kissé késeinek látszik. A világ is sokat változott az elmúlt időszakban, ez is indokolja, hogy jelenleg is újabb és újabb munkacsoportok vitatják a Bázel III-as tervezetet, s vizsgálják, mivel is jár az alkalmazása.
A várható új szabályrendszer ugyanis igen összetett, és a korábbi bázeli csomagoknál jóval erőteljesebb hatással járhat. Először minősítik például a bank rendelkezésére álló forrásokat, felértékelve az ügyfél- s hátrébb sorolva a bankközi betéteket.
Az ügyfelektől származó betétek gyűjtése elemi érdekké válik, ezért a már most jelentős lakossági üzletággal rendelkező bankok lehetnek az új szabályozás kedvezményezettjei. Míg a klasszikus banki műveletek, a betétgyűjtésen alapuló hitelezés teret nyer, addig a tisztán hitelalapú ügyletek hátrébb sorolódnak. Mindez akár üzleti modellváltást is indokolhat majd egyes hitelintézeteknél, s a vállalatoknak is át kell értékelniük banki szokásaikat, finanszírozási forrásaik formáját és feltételeit.
A szigorodó szabályozás mindenképpen növeli majd a banki hitelezési költségeket, ami kihathat a hitelek árára is, s a változások fokozottan érintik majd a kereskedelem-finanszírozás (trade credit) árszínvonalát. A drágulás mértékéről eltérőek a vélemények, de legfeljebb 50 bázispontos emelkedésre számítanak a szakértők.
Mivel egyes banktípusokat, üzletágakat, mint például a befektetési bankokat, illetve a kisebb intézményeket kifejezetten hátrányosan érintik az új szabályozási elvek, nőhet az eladásra kínált banki kör. Kérdés, hogy a bővülő kínálat párosul-e növekvő kereslettel. A befektetői érdeklődést ugyanis hűti, hogy szakértői számítások szerint a szektorra jellemző eddigi nyereségességi szint jelentősen csökkenhet. A megfelelő tőke- és likviditási pozíció biztosításának ugyanis ára van, amely morzsolja majd a tőkearányos megtérülést, ami elegendő ok arra, hogy a bankok a jövőben ne legyenek olyan vonzó invesztíciós célpontok, mint a válság előtt. A profitabilitás visszaesése és az egyidejűleg növekvő tőkeigény együtthatása pedig tovább csökkentheti a reálgazdaság számára elérhető finanszírozás volumenét, szigoríthatja feltételeit.
A politikai egyezség ugyan megszületett az új szabályok bevezetéséről, de éppen a szerteágazó és a bankok versenyképességét közvetlenül befolyásoló hatások miatt még nincs minden kör lefutva, az Európai Parlament még változtathat rajtuk. Az új tőkemegfelelési mértékeket ugyan már rögzítették, ám elképzelhető, hogy a végleges szabályok még több ponton finomodhatnak. S nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy – amint az új előírásokra általában - várhatóan a Bázel III-ra sem csak költségcsökkentéssel és hatékonyságjavítással válaszolnak majd az érintettek, hanem olyan innovációkkal is, amelyek éppen a keretek kifeszítésére és a szabályozáson kívül eső megoldások keresésére irányulnak. Erre még idejekorán érdemes felkészülniük a szabályozóknak is, nehogy ismét éveket csússzon a megfelelő válasz.
