Ezért a németek Európa urai
A rendkívüli telefonkonferencia témája a spanyol bankválság volt, ahogy hétfőn is emiatt utazott Berlinbe az Európai Bizottság elnöke. José Manuel Barroso arra akarta rávenni a német kancellárt, hogy támogassa Brüsszel terveit a bankunió megteremtésére. Angela Merkel ugyan ezt nem vetette el, ám világossá tette, hogy előbb a fiskális unió terén kell előrelépni.
A történet a régi, csak kicsit más felállásban. Most is az euróövezet tervezési hibáiról van szó, de ezúttal nem annyira a saját felelőtlen gazdálkodása miatt került bajba egy állam, hanem a korábban nyakló nélkül hitelező bankszektor fenyegető megroggyanása kelt pánikot. Madrid szeretné ekként is kezelni a dolgot, és bankjai közvetlen megerősítéséhez európai (értsd: német) forrásokat igénybe venni. Berlin azonban attól tart, hogy így még kevésbé tudja kikényszeríteni azokat a szerkezeti reformokat, amelyeket egyébként Spanyolország is elbliccelt az olcsó hitelek korában. És bár az uniós bankfelügyelet megerősítését maga is támogatja, attól végképp ódzkodik, hogy a német adófizetők pénzéből kártalanítsa a spanyol bankbetéteseket.
Komoly érvek szólnak amellett, hogy Németország mélyebben nyúljon a pénztárcájába a mostani válság megoldásához. Bár adóssága GDP-arányosan magasabb, mint például Spanyolországé, kétéves állampapírjait 0 százalékos kamattal tudja értékesíteni. Német élénkítés nélkül a periféria nehezen tud kikecmeregni a hullámvölgyből, az euróövezet szétesése pedig neki sem érdeke. Ráadásul a német bankok aktívan hozzájárultak például a spanyol ingatlanlufi felfújásához is.
De aki most Berlint „pofozza”, vegye észre: a spekulatív tőke nem véletlenül menekül a német állampapírokba. Épp azt a megfontolt politikát díjazzák, ami másoknál hiányzik. És ami miatt most a németek Európa urai.
