Sokat kell még javulnia a magyar teljesítménynek
Lengyelország a győztes 24 EU-tagország rangsorában, amelyet az építőipar és mezőgazdaság nélküli magánszféra öt mutatójának (termelés, munkatermelékenység, foglalkoztatás, munkaerő-piaci teljesítmény, valamint export) 2008 és 2011 közötti teljesítménye alapján készítettem. A lengyel üzleti szektor szinte vissza sem esett a válság során, és 2011 végén a termelés 14 százalékkal, a foglalkoztatottság pedig 3 százalékkal volt magasabb, mint 2008 elején. A többi közép-európai EU-tag közül Csehország, Szlovákia és Litvánia még a viszonylag előkelő 6., 9. és 11. helyre került, míg Románia (16.), Bulgária (17.), Magyarország (18.), Szlovénia (20.), Lettország (21.) és Észtország (22.) a lista hátsó felébe.
Mi magyarázhatja az eltérő gazdasági teljesítményeket? Részben a globális pénzügyi és gazdasági válság előtt kialakult gazdasági struktúra sebezhetősége. A balti országokban, Bulgáriában és Romániában a külső egyensúlyhiány nagyobb, a külföldi hiteltől való függőség magasabb, a belföldi hitelállomány növekedése és a lakásár-növekedés gyorsabb volt, mint például Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában. Nem meglepő, hogy a sérülékenyebb országokat erősebben sújtotta a válság.
De a gazdaságpolitika is szerepet játszott. Lengyelország jelentős költségvetési élénkítést hajtott végre 2009–2010-ben, amely segítette a gazdaságot. Bár az export szerepe a lengyel gazdaságban számottevő volt (a GDP 45 százaléka), de nem olyan magas, mint például Magyarországon (80 százalék), ezért a külső kereslet visszaesése kevésbé negatív hatást okozott a lengyelekénél. A lengyel exportőröket a zloty igen jelentős gyengülése is segítette, ugyanakkor a gyengülő árfolyam a devizaadósokat ott is nehezebb helyzetbe hozta.
Észtország és Lettország drámai, 20–25 százalékos gazdasági visszaesése a válság előtti sebezhetőség mellett összefüggésbe hozható az árversenyképesség helyreállításának nehézségeivel, amelyekkel egy rögzített valutaárfolyamot alkalmazó országban kell szembenézni.
Ekkor ugyanis a termelékenység javítása és a bérek csökkentése áll csak rendelkezésre, amelyek gazdaságilag és politikailag is nehéz feladatok. Bár a magánszektorban a bérek csökkentek bizonyos mértékben, de ez csak a válság előtti béremelkedés kis részét korrigálta, és hatalmas foglalkoztatási veszteséggel járt.
Magyarország összesített 18. helyezése nem túl előkelő. Az öt egyedi mutató közül a legjobb helyezést a munkaerő-piaci teljesítménynél (4. helyezés) és a foglalkoztatásnál (7. helyezés) értük el, mivel a magánszféra foglalkoztatása „csak” 4 százalékkel esett vissza 2008 után, és 2011 végén egy százalékkal maradt el a 2008 eleji szinttől. A termelés visszaesése bő 10 százalék volt, amelynek a fele korrigálódott 2011 végére, így e tekintetben a hátsó harmadba kerültünk a ranglistán. Az exportot illetően a középmezőnyben, viszont a termelékenységet illetően az utolsó helyen végeztünk.
A magyar üzleti szektor termelékenysége 4 százalékkal csökkent 2008 elejétől 2011 végéig, azonban ha változatlan szektoronkénti súlyozással számítjuk ezt a mutatót, akkor a visszaesés 12 százalékos. Volt egy kiemelkedő ágazatunk, a gép és gépi berendezés gyártása, amely hozzáadott értéke csaknem megduplázódott 2008 és 2010 között, így a részaránya a teljes feldolgozóiparon belül 5-ről 17 százalékra emelkedett, miközben a foglalkoztatottság e szektorban még csökkent is. Ezen ágazat kiemelkedő termelékenységjavulásával párhuzamosan azonban a többié szerény volt csak. A termelés, export és termelékenység tekintetében tehát sokat kell még javulnia a magyar teljesítménynek, hogy a legjobbak közé tartozhasson.
