Hogyhogy a magyar ételeket az amerikaiak sem képesek "digitálisan legyártani"?
A hírt, amelyet az MTI – kissé hevenyészve – angolra is lefordított, a valamivel nagyobb súlyú hírügynökségek vonakodtak átvenni, amiben szerepet játszhatott, hogy a német pénzügyminisztérium merő udvariasságból nem kívánta kommentálni a nemzetgazdasági miniszter sajtótájékoztatóján elhangzottakat. A Financial Times által a legjobb európai pénzügyminiszternek választott Wolfgang Schäublét felhasználó hitelességimport így a nemzetközi porondon csak szerény visszhangot keltett.
Pedig a német befektetőknek minden okuk megvan az örömre. Az adórendszer átalakítása valóban (az idén már legalább negyedszer) befejeződött, és az állandósult banki különadó sem a német bankokat sújtja elsősorban, hiszen piaci részesedésük együtt is kevesebb, mint 10 százalék. A Magyar Telekom vagy az E.On lelkesedését talán nehezebb magyarázni – csak arra tudunk gondolni, hogy hamarosan csatlakoznak a „jó multik” kiválasztott köréhez, ami minden bizonnyal kárpótolja őket a Herr Schäuble által is (méltán) dicsért fiskális konszolidációban való szerepvállalásukért.
A Nagy Berlini Gazdaságdiplomáciai Sikertörténet valóságalapja tehát stabil, mint a forint. Aki nem hiszi, járjon utána. És ha már ott van, tudjon meg valamit Matolcsy György heti betevő esszéjéről is, amelyből kiderült: létezik technológia, amelynek segítségével „adatokból dolgokat és dolgokból adatokat” lehet előállítani, „bármit, bárhol, bármikor”. És azt is kérdezze meg: mi a titka, hogy az ízes magyar élelmiszereket még a fránya amerikaiak sem képesek „digitálisan legyártani”?
