iPhone Kínából: 6 százaléka amerikai, 17 százaléka német
Képzeljük el, hogy egy tudós feltalál egy olyan technológiát, amellyel a felére csökkenthetők egy autó előállításának költségei. Ez a tudós a növekedés és a versenyképesség javításához tett hozzájárulása miatt valószínűleg egyhangú támogatást élvezne. Tételezzük most fel, hogy egy vállalkozó úgy éri el ugyanezt az eredményt, hogy az autó bizonyos alkatrészeit importálja. A furcsa az, hogy sokan elítélnék őt azért, amiért nem helyi vagy nemzeti gyártóktól vásárol. Pedig mindkét elképzelés ugyanazzal az eredménnyel járna a foglalkoztatottság és a versenyképesség szempontjából.
Ez a Nobel-díjas Paul Krugmantól kölcsönzött hipotézis jól illusztrálja, hogy miért helytelen a „nemzetgazdasági preferencia” alkalmazása a beruházási és a gazdaságpolitikai döntéseknél. Ma, amikor minden erőfeszítés az európai gazdaságok versenyképességének erősítésére irányul, hasznos lehet néhány tényt megvizsgálni.
Harmincmillió európai munkahely kizárólag a világkereskedelemnek köszönhető; ez 50 százalékkal több, mint 1995-ben. A szám még tovább nő majd, mivel a világ többi része gyorsabban fejlődik, mint mi: 2015-ben a globális növekedés 90 százalékát a világ Európán kívüli része adja. Ahhoz, hogy hasznot húzhassunk belőle, bővítenünk kell nemzetközi kereskedelmünket.
Nagyon sok „made in China” feliratot viselő termék a világ különböző részeiből származó alkatrészekből készül. Egy Kínából importált iPhone-ban mindössze 4 százalék a kínai összeszerelési költségek részesedése, 6 százalék az amerikai és 17 százalék a német alkatrészek aránya. Manapság egy gazdaságnak a hozzáadott értékű import növelésére kell törekednie ahelyett, hogy az import ellen küzdene.
A versenyképességi kihívás elsősorban a fejlett országok közötti verseny problémáját jelenti, nem pedig a feltörekvő gazdaságok térhódításával kapcsolatos problémát. Európának összességében sikerült megőriznie a világpiaci részesedését a fejlődő országokhoz viszonyítva. Ám Európa még messze nem aknázta ki a szabadkereskedelemben rejlő összes lehetőséget: a kereskedelmi tárgyalások napirendjén 275 milliárd euro szerepel, ez egyenértékű Dánia nemzeti össztermékével. Európa ezért példa nélküli bilaterális kereskedelmi tárgyalási programot dolgozott ki a kölcsönös kereskedelem előmozdítására és vállalkozásaink növekvő piacokhoz való hozzáférésének javítására.
A kereskedelem ezért a válság jó oldala, és Európa is hasznot húzhat belőle – olyan stratégiával, amely egyszerre irányul a kereskedelemre és a lehető legmagasabb hozzáadott értéket teremtő tevékenységek Európába telepítésére. A fentiek ellenére igaz, hogy a kereskedelem fejlődése két kérdést is felvet. Az első az átcsoportosítás: a foglalkoztatottságra globális szinten kedvezően ható nemzetközi kereskedelem azt eredményezheti, hogy a megszűnő munkakörökben dolgozókat a gyorsan növekvő szektorokba kell átirányítani. Ez a kérdés túlmutat a kereskedelmen: az innováció növekedést teremt, és a dolog természetéből adódóan a munkahelyek átrendeződését eredményezi.
Az energetikai átállás például a zöldenergetikai szektor fejlődésével jár, ugyanakkor a szén-intenzív szektorokban a munkahelyek csökkenéséhez vezet. A fogyasztók biztonságára vonatkozó követelmények és a fogyasztói ízlés változása szintén a munkahelyek átrendeződésének irányába hat. Hatalmas kihívás áll ezért előttünk: meg kell újítanunk és az új globális világrendhez kell adaptálnunk a háború utáni időszakban meghonosodott társadalmi modellt, mégpedig oly módon, hogy az elősegítse a teljes foglalkoztatottságot, és iránymutatást, képzést és nagyon magas szintű oktatást garantálva kalauzoljon végig mindenkit szakmai életútján.
A másik kérdés a fenntartható fejlődés. Ez elsősorban belső probléma: összességében a fejlett országokban sem kisebb a károsanyag-kibocsátás, mint a fejlődő országokban, és a fejlett országoknak „zöldebb” termékekre van szükségük. Természetesen az is fontos, hogy partnereink is szigorúbb környezetvédelmi szabályozásokat alkalmazzanak. Európa három egyszerű lépésben ösztönözheti ezt: példamutatással, bilaterális együttműködés kialakításával és multilaterális szabályok lefektetésével. Az APEC közelmúltbéli kezdeményezése, amely a tiszta technológiák kereskedelmének liberalizálását célozza egy, a Világkereskedelmi Szervezet által kidolgozott, tiszta technológiákra vonatkozó megállapodás keretében, új lehetőségeket nyit meg e tekintetben.
Végezetül pedig Európának azt is számításba kell vennie, hogyan változtatja meg a nem konvencionális gázkitermelés a játékszabályokat a globális energiapiacon. Ez újabb érvet jelent az európai energiapolitika megerősítése és egy erős iparpolitika kidolgozása mellett.
A protekcionizmus visszatérő kísértést jelent a gyenge növekedés időszakában. Az 1929-es válságot követően recessziós spirálba taszította a világot. Az ellene szóló érvek most minden eddiginél jobban érvényesek, hiszen 3 százalékot meghaladó növekedés csak Európán kívül tapasztalható. Ez a helyzet arra is rákényszerít bennünket, hogy munkát fektessünk a klímaváltozás elleni harcba, és megújítsuk társadalmi modellünket, hogy az alkalmazkodjon a nyitott világhoz és a modern gazdasághoz – és erre gyorsan sort kell kerítenünk, mert a világ nem vár ránk.
A szerző a GE Europe and North Asia elnök-vezérigazgatója, a GE Germany vezérigazgatója
