Ide egy kis különadó, oda egy kis illeték – mondják "odafönt"

Külön öröm, hogy a csökkentés – mint azt Banai helyettes államtitkár is hangsúlyozta – a költségvetésre is pozitív hatást fejt ki, hiszen az így felszabaduló összegből majd „fogyasztani” fogunk.
A malmok megint gyorsan őröltek. Az ötletet múlt pénteken vetette fel a miniszterelnök, a kormányszóvivő szerdán közölte, hogy a kormány felkérte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot: dolgozza ki a csökkentés feltételeit. Másnapra meg is volt a megoldás.

A közszolgáltatások nem arra valók, hogy abból valaki pénzt keressen, ez a szektor nem a profit világa – indokolta a lépést a miniszterelnök. Bizonyos esetekben tehát nem helyénvaló, ha valamit drágábban adunk el, mint amennyiért vesszük. Elítélendő persze az is, ha az igénybe vett szolgáltatást – mondjuk – egy önkormányzat egyszerűen nem fizeti ki, márpedig a kárhoztatott „rezsiszektorban” akadt ilyen példa is bőven.

És ha már az önkormányzatoknál tartunk: „erkölcsi alapon” találhatnánk fogást azokon a projekteken is, amelyek keretében a német és a norvég adófizetők pénzéből főtereket újítottunk fel, és a sokmilliárdos megbízásokat néhány napos határidővel kiírt közbeszerzési eljárások keretében osztottuk ki az arra legérdemesebbeknek. Az önerő biztosítása érdekében közben eladósítottuk az önkormányzatot, de az adósságot a kormány nagyvonalúan „átvállalja”. Vajon ki fogja kifizetni? Ugyanaz, aki a rezsiköltségek csökkentésének árát.

Kérdések vannak, a logika azonban kristálytiszta: a kormány dönti el, hogy melyik szektorban mennyi profitot ildomos termelni. Ide egy kis különadó, oda egy kis illeték, mit nekünk te láthatatlan kéz – mondják „odafönt”. A tőke pedig Csokonai nyomán így válaszol: az is bolond, aki befektetővé lesz Magyarországon.