Külön öröm, hogy a csökkentés – mint azt Banai helyettes államtitkár is hangsúlyozta – a költségvetésre is pozitív hatást fejt ki, hiszen az így felszabaduló összegből majd „fogyasztani” fogunk.
A malmok megint gyorsan őröltek. Az ötletet múlt pénteken vetette fel a miniszterelnök, a kormányszóvivő szerdán közölte, hogy a kormány felkérte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot: dolgozza ki a csökkentés feltételeit. Másnapra meg is volt a megoldás.
A közszolgáltatások nem arra valók, hogy abból valaki pénzt keressen, ez a szektor nem a profit világa – indokolta a lépést a miniszterelnök. Bizonyos esetekben tehát nem helyénvaló, ha valamit drágábban adunk el, mint amennyiért vesszük. Elítélendő persze az is, ha az igénybe vett szolgáltatást – mondjuk – egy önkormányzat egyszerűen nem fizeti ki, márpedig a kárhoztatott „rezsiszektorban” akadt ilyen példa is bőven.
És ha már az önkormányzatoknál tartunk: „erkölcsi alapon” találhatnánk fogást azokon a projekteken is, amelyek keretében a német és a norvég adófizetők pénzéből főtereket újítottunk fel, és a sokmilliárdos megbízásokat néhány napos határidővel kiírt közbeszerzési eljárások keretében osztottuk ki az arra legérdemesebbeknek. Az önerő biztosítása érdekében közben eladósítottuk az önkormányzatot, de az adósságot a kormány nagyvonalúan „átvállalja”. Vajon ki fogja kifizetni? Ugyanaz, aki a rezsiköltségek csökkentésének árát.
Kérdések vannak, a logika azonban kristálytiszta: a kormány dönti el, hogy melyik szektorban mennyi profitot ildomos termelni. Ide egy kis különadó, oda egy kis illeték, mit nekünk te láthatatlan kéz – mondják „odafönt”. A tőke pedig Csokonai nyomán így válaszol: az is bolond, aki befektetővé lesz Magyarországon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.