Ritka, hogy egy kormány-döntés előtt meghallgatják az érintetteket

A meglepő gyorsasággal megszülető, a szakmai szervezetek véleményét jobbára csak meghallgató, de nem megfogadó döntési mechanizmust nem kell bemutatni senkinek. Ha mégis az ellenkezőjét látjuk, akkor sem kell meglepődni. A politika számos érdek, részérdek becsatornázása után próbálja megtalálni a helyes utat, és sokféle érdek lehet méltányolható. Ahogy a patikamérlegen kimért politizálás is egy lehetséges út, úgy az erőteljesebb, erélyesebb törvényalkotási stílus is legitim forma lehet. Mindkettő vezethet eredményre, ha egy fontos szempont, az önkorrekció képessége hatja át a folyamatot.

Ritka manapság az olyasmi, ami a földtörvényt illető lépéseket jellemzi. Már a ciklus alighanem legfontosabb jogszabályát megelőző koncepciót, majd magát a törvénytervezetet is számos, rendkívüli hőfokon izzó kritika érte egyes szakmai szervezetek részéről. Tegyük persze rögtön hozzá: más szervezetek ugyanilyen erővel támogatták az elképzeléseket. Nem volt ez másként a később benyújtott módosítókkal sem: míg egyesek sietve üdvözölték a további ötleteket, mások egyre apokaliptikusabb hangot ütöttek meg a kritikákkal.

Hogy most minden fél kénytelen újragondolni az álláspontját, hogy új határidők, új egyeztetések lesznek, mindenképpen siker, és egy a korábbinál sokkal konszenzusosabb földtörvényt vetít előre.  Ne legyünk naivak: a kicsi és a nagy, az egyik és másik világkép híve sosem fog mindenben megegyezni. Elérhető ugyanakkor egy elfogadható kompromisszum, van egy pont a – talán nem túl távoli – jövőben, ahol a politikai érdek, a különböző gazdálkodók érdekei és jogszabály szövege végül találkozik. Az odavezető út nehéz, de ezekre a nehézségekre senki nem fog emlékezni, amikor a szántóföldek még mindig itt lesznek.