Vállalati világvége, avagy gondoltak-e a maják a cégekre?
Stone elő is állt egy új világképpel, ha nem is éppen a maja naptárelfogyás kapcsán. Szerinte egy új kapitalizmus hajnalán vagyunk, az új világ vállalatai egy másik genetikára épülnek fel. Három kritériumnak kell majd megfelelniük. Az egyik ma is adott: pénzügyi siker nélkül nincs vállalat. Másodszor a cégeknek az örömszerzésre kell épülniük. Én már az előző világvégés évben, 2000-ben részt vettem egy olyan londoni cég igazgatósági ülésén, ahol – nem kis meglepetésemre – arra biztattak minden igazgatót, hogy szerelmi életét nyugodtan bonyolítsa a munkatársaival. Elsőre kicsit megdöbbentem, de kiderült, azért a lelkesítés, mert úgysem lesz időnk semmire az irodán kívül. Stone nem erre gondolt.
Kétféle értelemben használta az öröm, kicsit gospelesen a „joy”, kifejezést. Egyrészt a jövő vállalata elsősorban érzelmi és nem – vagy nem csak – anyagi befektetés. Ha kulcsemberei nem élvezik, amit csinálnak, nem lesz sikeres. A startup világ, ahonnan Stone jön, éppen arra nyújt lehetőséget, hogy valaki egy jó ötlettel és némi vezetői képességgel megáldva a saját hobbijából csináljon megaüzletet. Másrészt nincs sikeres vállalat boldog munkatársak nélkül. A boldogság összetett dolog, de kezdünk ráébredni, hogy az erre való törekvés a dolgok igazi mozgatórugója. Bhután a GDP-t a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) mérésére cserélte, a BBC „The Happiness Formula” címmel készített tévésorozatot, és a boldogság már tananyag az USA-ban és Angliában is. Természetes, hogy nem áll meg a cégek falain kívül a történet.
Mint a konferencián elmondták, mindez már nemcsak a hatékonyság és a motiváció miatt fontos, hanem azért is, mert a közösségi média a dolgozókat sétáló óriásplakáttá tette. Abban a korban, amikor a márkák feletti kontrollt a rajongók gyakorolják, egyáltalán nem mindegy, hogy elégedett munkatársak képezik-e a legelső frontvonalat.
Stone szemében a jövő vállalatának harmadik fő jellemzője a pozitív hatás. Javaslatot is tett rá, hogy a vállalati társadalmi felelősség fogalmát (CSR) át kéne címkézni vállalati társadalmi innovációra (CSI). Elvégre a felelősség amolyan kötelező dolog, ránehezedik az emberre. Azt a közeget pedig, amelyből Stone érkezik, jobban jellemzi az újfajta egyetem, a Singularity University, amelynek létrejöttét a NASA is segítette. Az intézmény küldetése, hogy az új technológiák pozitív hatása által segítsen megoldani az emberiség legégetőbb gondjait. Az egyetem évente indít „hatásversenyeket” olyan vállalkozóknak, akiknek az ötlete milliók életét teheti jobbá.
Öröm vagy összeomlás? Pozitív hatás vagy puszta profithajhászás? Érzelmi befektetés vagy kényszervállalkozás? Van még pár napunk, hogy eldöntsük. A képlethez garanciát nem mellékeltek. Stone is előrebocsátotta, hogy a jövőben csak az lehet sikeres, aki felkészült akár a látványos bukásra is. A jövő vállalata humánusabb, esendőbb lesz. Ezt várja tőle az új közeg is, amelyben létezik és kommunikál. Megújuló erőforrásunk pedig a kreativitás lesz, amellyel a lehetőségeket „gyártani” és nem várni fogjuk. Kezdjük egy új naptár nyomtatásával!
Idestova hat éve ülünk a recessziós lekvárban, amiből nekünk a sűrűje jutott. Bízunk benne, hogy most aztán valami tényleg történni fog, valami, amitől jobb lesz. De vajon gondoltak a maják a vállalatokra is?
Biz Stone, a Twitter társalapítója szerint igen. Schillinger Attila kommunikációs tanácsadó Schillinger Attila -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.