Bakui csoda
Biztosan csak a véletlen műve, hogy a Wizz Air keleti fejlesztési törekvései egybeesnek a kormány keleti nyitás stratégiájával. Bár Váradi József vezérigazgató többször is úgy fogalmazott, nem kívánnak a Malév helyére lépni, nem akarnak a Malév helyett nemzeti légitársaság lenni, mégis egyre több jel arra utal, hogy változott az álláspont. Nyártól ugyanis a magyar gyökerű fapados légitársaság gépei hetente kétszer is megteszik majd a Budapest–Baku távolságot. Az azeri főváros minden bizonnyal hemzseg a látnivalókban, ennek ellenére legalábbis kétséges, hogy meg lehet-e tölteni a gépeket.
Az állam hozzáállásában is éles váltás figyelhető meg. A Wizz Air a Malév leállása után azonnal jelezte, hogy igényt tartana a felszabaduló, bilaterális (az Európai Unión kívüli) repülési jogokra. Ezeket azonban hosszú hónapokig hiába várták a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól. Mostanában azonban úgy tűnik, hogy meglehetősen lerövidültek a pályáztatási határidők – ha volt egyáltalán bakui és dubaji pályázat –, és az engedélyek mindenféle herce-hurca nélkül landolnak Váradi József asztalán. A vezérigazgató amondó: nem alakítják át üzleti modelljüket, továbbra is főleg a másodlagos repterekről üzemelnek, a nem nyereséges járatokat pedig megszüntetik, nem várnak burkolt állami támogatásokra. Mindenestre Szijjártó Péter államtitkár a minap megjegyezte: a kormány, a Magyar Turizmus Zrt. és a Wizz Air egyeztet arról, hogy a légitársaság milyen szerepet töltsön be Magyarország népszerűsítésében. Ez pedig nehezen képzelhető el pénzmozgás nélkül.
Váratlan turistaáradattal számolnak tehát a turisztikai szakemberek. Erre legutóbb akkor volt példa, amikor Azerbajdzsán az eurovíziós dalfesztiválon győzni tudott. Utána drámaian megnőtt az azerbajdzsáni repülőjegyfoglalások száma. Ilyen csodára azonban hiba lenne üzleti tervet építeni.
