Nyomás az Amazonon

Érthető a francia kormány álláspontja. A kabinet szerint a hagyományos könyvesboltoknak fontos társadalmi szerepük van, kulturális niche-eket védelmeznek, és eltűnnének, ha nem védenék meg őket a tömegmarketing nyomásával szemben. A könyvesboltok egy némelyek által „varázslatosnak” nevezett élményt kínálnak. Van-e, akivel még nem fordult elő, hogy egy régi könyvesbolt előtt késztetést érzett arra, hogy belépjen, megérintse a könyveket, váltson pár szót az árussal, és felfedezzen néhány korábban nem ismert kötetet? Egészen más érzés ez, mint amikor egy online könyvkereskedő honlapját böngésszük.

A tradicionális élmény mindazonáltal nem elég csábító ahhoz, hogy elegendő számú vevőt vonzzon a boltokba, hogy a hagyományos könyvárusok is meg tudjanak élni a francia piacon. A vásárlók – tudatosan vagy nem tudatosan – vonzónak találják a hagyományos könyvesboltokat, de ugyanilyen vonzónak találják az alacsony árakat is. Az Amazon ajánlatainak pedig alig képesek ellenállni.

A francia kormány célja ennek megfelelően, hogy helyrehozza a piac hibáját. Az a mód azonban, ahogy a tisztviselők eljárni szándékoznak, két okból is nemkívánatos.

Először, ha az Amazon által követett gyakorlat valóban korlátozza a versenyt, akkor a versenyjogi törvény alapján kell eljárást indítani, további kormányzati intézkedésekre nincs szükség. Amivel az Amazont vádolják, azt a versenyjog ragadozó árképzésnek nevezi. Ezt a gyakorlatot követi egy cég, ha a változó költségeinek szintje alatti áron adja el termékét, a rövid távon elkönyvelt veszteséget pedig az a nagyobb nyereség kompenzálja, amelyet hosszú távon ér el annak következtében, hogy versenytársait kiszorítva domináns pozícióba kerül a piacon. Ha valóban ez a helyzet, akkor a francia vagy az európai versenyjogi törvények alapján az Amazont meg lehet büntetni, és kényszeríteni lehet a jogsértő gyakorlat befejezésére. Ezidáig azonban nem indult hivatalos versenyjogi eljárás az Amazonnal szemben, amiből arra a következtetésre juthatunk, hogy a társaság nem folytat versenykorlátozó gyakorlatot. A legvalószínűbb, hogy egyszerűen az Amazon működik a leginkább költséghatékonyan, ami – a cég globális jelenlétét figyelembe éve – nem különösebben meglepő.

Másodszor, ha az Amazonnak valamiképpen megtiltják, hogy kedvezményeket adjon vagy hogy ingyen szállítson, azzal – azon túl, hogy feltehetően ütköznek az Európai Unió egységes piacára vonatkozó szabályozással – lényegében adót vetnek ki azokra az aktuális vagy potenciális vásárlókra, akik a társaság honlapjáról rendelnek. Meglehet, ezt az összeget a francia kormány ugyanazoktól veszi el, akiket meg akar védeni: diákoktól vagy az aluliskolázott társadalmi rétegek tagjaitól. Ha az intézkedéseket bevezetik, a könyvek átlagára végeredményben emelkedni fog, a kultúrához való hozzáférés drágább lesz, és jelentősen bővülhet azon francia állampolgárok köre, akik ezt egyáltalán nem tudják megengedni maguknak.

A hagyományos könyvkereskedőket fenyegető veszély megfelelő módon kezelhető az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályozás keretei között. Az európai törvények lehetővé teszik, hogy az állam korrigálja a fent leírthoz hasonló, a piac működéséből fakadó hibákat, és megvédje az ország kulturális örökségét. Könnyű azonosítani azt is, hogy ki finanszírozza az állami beavatkozást: az adófizetők. A kormány támogatásokkal és adókkal helyrehozhatja a piac hibáit. Végeredményben tehát az állampolgároknak kell eldönteniük, hogy a könyvkereskedők támogatásával megfelelő módon használják-e a pénzüket.
A kormány támogatásokkal és adókkal helyrehozhatja a piac hibáit