Kancellárnő társat keres
Az európai válságkezelés, a bankunió továbbfejlesztése, az eurózóna politikai és gazdasági elmélyítése függ bizonyos pedofilügyektől, a várható időjárástól, Bundesliga-eredményektól és sok más apró momentumtól, amelyek eldöntik, hogy a két lehetséges forgatókönyv közül melyik valósul meg: fennmarad-e a Merkel-féle konzervatív CDU és a liberális FDP koalíciója, vagy a liberálisok kiesnek a parlamentből, és a két nagy párt, a CDU és a szociáldemokrata SPD kénytelen lesz megint nagykoalícióban kormányozni.
Ma a nagykoalícióra fogad a legtöbb német elemző. A liberálisok múlt vasárnap leszerepeltek a bajorországi tartományi választásokon, és a jelek szerint Németország-szerte kérdéses, szüksége van-e még a „fogorvosok” pártjára 5 százaléknál több szavazónak. A szabadpiaci, de főleg gazdagpárti, adóemelés-ellenes és az európai válságkezelésben is szűkkeblű FDP szavazói közül sokan egy új formáció, a máris 3 százalékon álló Alterntíve für Deutschland felé tájékozódtak, amely az eurózónából, sőt az unióból is kilépne. Egy másik csoport, a liberális emberjogi szavazók a Zöldeket preferálják. Az FDP pedig kétségbeesésében most azzal jött elő, hogy az ESM, az Európai Stabilitási Mechanizmus, amely az eurózóna bajba került országainak nyújt közös európai mentőövet a tagállamok által összerakott alapként, nem hossztávú megoldás. Vagyis: elég volt abból, hogy mindig Németország menti meg a periféria államait. Inkább hagynák szépen kihullani az eurózónából az önhibájukból bajba jutott délieket. E kétes kaland ellentmond Merkel mérsékelt, a hosszú távú német érdekeket is szem előtt tartó válságkezelésének (amelynek a választások után egyik fontos eleme lehet a harmadik, több mint 10 milliárd eurós görög segélycsomag).
Talán ezért is történt, hogy a bepánikoló FDP kérését a hajrában a CDU elutasította. A liberálisok, régi jó szokásuk szerint, megint azt kérték a CDU-tól és szavazóitól, hogy listás szavazataikkal ikszeljenek át a sárgákra, tartsák bent őket a parlamentben, és folytatódjék a konzervatív-liberális koalíció. A CDU azonban közölte, nincs elfecsérelhető szavazata.
Éppenséggel lenne, de Merkeléknek a nagykoalícióra is fel kell készülniük. Ennek oka, hogy a baloldal két koalícióképes pártja már nem tudja összehozni a kormányzati többséget. Az SPD a jelek szerint gyenge kancellárjelölttel állt ki, a Zöldek pedig a kampány végére olyan pedofilbotrányba szaladtak bele, hogy zuhanórepülésbe kezdett a népszerűségük. (Kiderült, hogy a zöldek listavezetője, Jürgen Trittin a nyolcvanas évek elején egy olyan helyi választási program kiadója volt, amely szabaddá tette volna a szexet gyerekekkel.)
Mivel a jelek szerint bőven bejut a parlamentbe a reformkommunista Baloldal is, amellyel senki sem hajlandó kormányozni, jöhet a nagykoalíció. Legutóbb 2005–2009 között működött ilyen kényszerházasság Angela Merkel kancellársága alatt. És ahogy lenni szokott, a kisebbik partner jött ki belőle rosszul: az SPD a ciklus végén történelmi vereséget szenvedett a választásokon. Az SPD emiatt nehéz döntések előtt áll. Mostani kancellárjelöltje, a 66 éves Peer Stein-
brück már közölte, hogy nem lesz megint másodhegedűs Merkel árnyékában, így ha nem nyer, nyugdíjba vonul. Dietmar Gabriel jelenlegi SPD-elnöknek viszont eljöhet a nagy nap: alkancellár lehet. A pénzügyminiszter maradhat a betegségén túleső Wolfgang Schäuble, stabil kormánytöbbség jöhet létre, és bizonyos hangsúlyeltolódásokkal folytatható a takarékosságra és megszorításokra épülő, de növekedéspárti válságkezelő kurzus.
