Washingtonban is értelmetlen politikai cirkusszal múlatják az időt
Bekövetkezett, amitől mindannyian tartottunk: a washingtoni állatkert tegnap lekapcsolta a pandája életét követő webkamerát. Az indok: az új pénzügyi év költségvetés nélkül indul, emiatt pedig az amerikai alkotmányos rendszer nem a politikusokat bünteti, hanem az adófizetőket, akiket most számos szolgáltatástól és munkahelytől fosztanak meg.
Csak sajnálni lehet, hogy a megállapodást megakadályozó populista republikánusokat még a panda helyett látható fekete folt sem ébreszti föl. Márpedig ha ez nem érinti meg őket, akkor vélhetően az sem, hogy az Egyesült Államok vad tempóban száguld a technikai államcsőd felé. Kár is lenne azzal győzködni őket, hogy az adósság letörésére nem a legjobb módszer az egészségbiztosítás blokkolása, a piaci bizalom megtartását pedig aligha segíti, ha a brókerek a televízióban napokon keresztül idegesen ide-oda rohangászó, egymásra kígyót-békát kiabáló politikusokat látnak.
Titkon persze mégis bíznak ezek a kereskedők abban, hogy valamiféle megoldás születik a következő napokban – annak ellenére, hogy már nem áltathatják magukat azzal, hogy Washingtonban legalább a határidőt komolyan veszik. Az elmúlt két évnek a mostanihoz hasonló civakodásai azonban már megtanították: ha kompromisszumra jutnak, az is csak átmeneti lesz, és a kompromisszumkészség legkisebb jelét sem fogja tükrözni, csak a politikusok félelmét az igazi nagy blamától.
Márpedig most minden korábbinál közelebb járnak ahhoz, hogy végképp lejárassák magukat – Barack Obama, a Tea Party fafejű eminensei, a Szenátus és a Képviselőház többségi frakciói kéz a kézben. És ha a világ legnagyobb gazdaságát vezető politikai elitbe vetett utolsó illúziónk is elvész, mert Washingtonban is elkezdték élvezni, hogy időről időre a racionális gondolkodás helyett értelmetlen politikai cirkusszal múlatják az idő, akkor mi marad?
