Idén sem fénylik az arany

Az általános kétkedéssel figyelt részvénypiacok 2013-ban messze a legjobban teljesítettek a befektetési eszközkategóriák között, a válság éveinek slágerbefektetése, az arany csúnyán cserbenhagyta a rajongóit.

A nemesfém unciánkénti ára mintegy 30 százalékos eséssel 1200 dollárig süllyedt az év eleji, 1700 dollár körüli szintekről, míg amerikai részvényekkel nagyjából ugyanennyit lehetett keresni (az S&P500 indexet alapul véve), de még magyar állampapírokba fektetve is közel 10 százalékos hozamot könyvelhetett el az élelmes befektető (a magyar állampapírok teljesítményét tükröző MAX index szerint).

Ez olyan a csalódás, ami hosszú évekig fájdalmas emlékeket ébreszt majd az érintett befektetőkben, főként, ha az indokolatlanul magas költségekkel és felesleges bonyodalmakkal járó fizikai aranybefektetést választották. Ezzel el is érkeztünk az egyik érvhez, ami miatt 2014-ben sem számítunk emelkedésre az arany piacán. A hatalmasra duzzadt lakossági arany megtakarítások már nem híznak tovább, a 2013-ban látott fiaskó után inkább egyre többen válhatnak meg aranyuktól.

A sárga nemesfémmel kapcsolatos latolgatásokat persze megnehezíti, hogy az arany – szemben a legtöbb befektetési eszközzel – nem rendelkezik „belső” értékkel, csak azért ér valamit, mert sokan hisznek abban, hogy ér valamit. Az aranyvásárlás mögött is ezzel kapcsolatos motivációk húzódnak meg. Általában vagy az inflációtól vagy a globális pénzügyi rendszer megroggyanásától való félelem, azaz lényegében a más fizetőeszközök stabilitásába vetett hit gyengülése irányítja a figyelmet a biztonságosnak hitt aranyra.

Márpedig 2013 elején nem kellet egyiktől sem tartanunk, a pénzügyi összeomlás már, a kirobbanó infláció pedig még nem fenyegetett. Ez taszította lejtőre az arany árfolyamát, így az arany 2013-as vesszőfutásán sem lepődhetünk meg, ezért tavaly többször is figyelmeztettünk a negatív kilátásokra. Egyelőre nem is látunk okot arra, hogy emelkedjen az árfolyam.

Nem szabad elfelejteni persze, hogy 2014 második felétől az eddig rendkívül alacsony inflációs várakozások emelkedésnek indulhatnak, de ez még kevés ahhoz, hogy ismét tartós emelkedést hozzon a nemesfémnél. Az arany ugyanis a kétezres évek legeleje és a 2011-es történelmi csúcs között reálértelemben, azaz inflációval korrigált módon nagyjából már meghatszorozta értékét.

Hasonló szárnyalásra legutoljára a hetvenes években volt példa. Akkor az olajválságok sújtotta amerikai gazdaságban kétszámjegyű szintekre szaladt az infláció, a befektetők pedig ettől való félelmükben az 1970 eleji 35 dollárról 1980-ra bőven 600 dollár fölé hajtották az arany árfolyamát. Most látszólag más volt az ok, hiszen a pénzügyi rendszer összeomlásától való rettegés hajtotta a befektetőket, de mivel a két eset mögött valójában nagyon hasonló a pszichológiai háttér, a párhuzam érvényes.

A 80-as évektől kezdve viszont egy unciányi arany „vásárlóereje” két évtized alatt a hatodára zsugorodott, és nem alaptalan feltételezni, hogy az előttünk álló időben is az arany vásárlóerejének tartós lemorzsolódására kell készülnünk. A reálérték persze csökkenhet az árfolyam stagnálása mellett is, de ez még egyáltalán nem teszi vonzó befektetéssé az aranyat. Az 1980-as csúcsról ráadásul az 1999-es mélypontig több mint 60 százalékot csökkent a nominális árfolyam is, ami még riasztóbb jövőképet fest.

Mindezeket a szempontokat egybevéve egyáltalán nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy 2014 végére az 1000 dollárt is eléri az arany ára. Jósolni persze felelőtlenség lenne, de ezzel együtt is, ha a további drasztikus esés nem is következik be, jelenlegi tudásunk alapján rendkívül nehéz lenne az arany látványos emelkedése mellett érvelni.