Javier Solana: A szíriai ellenség
A konferencia kimenetele nemcsak Szíria, hanem a környező országok számára is kiemelt fontosságú. Libanonba több mint 800 ezer szíriai menekült érkezett, Jordániába és Törökországba egyenként több mint félmillió. A menekültek száma Irakban is meghaladja a 200 ezret, Egyiptomban pedig a 150 ezret közelíti. A három éve tartó polgárháború következtében kialakult helyzet egyszerűen elfogadhatatlan.
Ami 2011 elején még az arab felkelések új szakaszának tűnt, az az évszázad eddigi legszörnyűbb háborújává vált. Eközben a nemzetközi közösség végzetesen megosztott. A harcok kezdete óta Bassár el-Aszad államfő Oroszország nyílt támogatását élvezi. Míg Oroszország stratégiája a kezdetektől fogva következetes és jól meghatározott volt, addig ez a nyugati országokról nem mondható el. Az USA és az EU álláspontja bizonytalan maradt, nem dolgoztak ki egy határozott célt a polgárháborúval kapcsolatban. A Nyugat hezitálása élesen szemben áll Szaúd-Arábia, Törökország és Katar magatartásával, amelyek rendületlenül támogatják Aszad szunnita ellenzékét. A síita Irán, illetve libanoni szövetségese, a Hezbollah pedig az utóbbiakhoz hasonló elszántsággal a rezsimet segíti.
A szíriai polgárháború a szunnita-síita törésvonalat hozta a felszínre, azt az összetett geopolitikai problémát, amely már régóta jellemzi a régiót. A vallási megosztottság azt a rejtett küzdelmet erősíti fel, amely Szaúd-Arábia és Irán folytat a régió ellenőrzéséért. A szíriai ellenzék radikalizálódása azonban tovább bonyolította a helyzetet. A szunniták megosztottak, a mérsékeltek szemben állnak az al-Kaidával kapcsolatban álló radikális erőkkel. Valójában, csak az elmúlt pár nap alatt a belső harcokban több mint hétszázan haltak meg.
A dolgok még rosszabbra fordultak a tavalyi év lánceseményei után, amely azzal kezdődött, hogy az ENSZ megvádolta az Aszad-rezsimet, hogy vegyi fegyvereket vetett be, és az amerikai-orosz közvetítéssel létrejött, a vegyi fegyverek megsemmisítésére vonatkozó megállapodással ért véget. Ezzel elkerülhetővé vált az alig előkészített, rossz időzítéssel tervezett nyugati katonai beavatkozás. Valójában mára egyértelművé vált, hogy a megállapodás fő hatása az volt, hogy az Aszad-rezsim levegőhöz jutott, ami szertefoszlatta a mérsékelt felkelők reményeit, és lehetővé tette, hogy az al-Kaidához köthető csoportok megerősödjenek az ellenzéki erőkön belül.
Ennek a radikalizálódásnak a következményei a régióra és az egész világra is kihatnak. Szíria mára a globális biztonság problémájává vált. Ma már az al-Kaida és nem az Aszad-rezsim legyőzése jelenti a fő kihívást. A régió felbolydult, az al-Kaidával szövetséges csoportok jelenléte hatalmas kockázatot jelent mindenki számára. Valójában tíz évvel az iraki háború kitörése után az al-Kaidához köthető szövetséges erők ellenőrzik a kulcsfontosságú iraki városokat, köztük a szimbolikus fontosságú Fallúdzsa városát.
A Genf-2 békekonferencia lehetőséget nyújt arra, hogy kezelni lehessen ezeket a veszélyeket, azonban kockázatok is bőven akadnak. Még mindig nem tudjuk, hogy ki fogja képviselni a szíriai ellenzéket, vagy, hogy a Szíriai Nemzeti Tanács – amely Aszad feltételek nélküli távozását követeli – ott lesz-e. (A cikk január 17-én készült. Azóta kiderült, hogy a külföldre menekült szír ellenzékiek legnagyobb csoportjának számító Szíriai Nemzeti Tanács nem vesz részt a szír ellenzéket összefogó ernyőszervezet, a Szíriai Nemzeti Koalíció tagjaként a konferencián, miután addig nem kíván tárgyalni a damaszkuszi kormányzat képviselőivel, amíg Bassár el-Aszad nem távozik a hatalomból – a szerk.) A rezsim a maga részéről azt szeretné, ha a békekonferencia az ellenzéken belül növekvő radikális erők elleni harcra fókuszálna, akiket egyszerűen „terroristáknak” tart.
Azt sem tudni, Irán részt vesz-e a konferencián. A konfliktus kulcsszereplőjeként fontos szerepe lenne annak kezelésében. Szaúd-Arábia és a szunnita ellenzék tiltakozása ellenére is úgy tűnik az USA és az EU is hajlik arra, hogy Iránt is bevonják a Genf-2 konferencia tárgyalásaiba, különösen most, hogy előrelépés történt az iráni nukleáris programról szóló novemberi nemzetközi megállapodás alkalmazásában. (Irán eredetileg meghívást kapott az ENSZ főtitkárától a konferenciára, azonban hétfőn visszavonta azt, miután Teherán nem fogadta el a részvételhez szükséges feltételként annak a tervnek a támogatását, amely az átmeneti szíriai kormányzat felállítására vonatkozott. Irán meghívását az USA és a szíriai ellenzék ellenezte – a szerk.)
A konferencia fő feladatának a tűzszünet biztosításának kell lennie. Ez az egyetlen módja, hogy a nemzetközi közösségnek elérje a szíriai lakosság szenvedésének megszüntetését, országuk visszaadását számukra, illetve annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy kialakíthassák megszolgált békés jövőjüket.
A geopolitikai kockázatokon túl, amit a szíriai polgárháború létrehozott, a több milliónyi ember szenvedése is az erőszak befejezéséért kiált. Három évnyi háború után jelenleg a tűzszünet elérése a legjobb lépés a béke felé vezető úton. Ebből adódóan a Genf-2 békekonferencia egy olyan lehetőség, amelyet nem szabad eltékozolni.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org
