– Az ön által említett dél-európai országokban a hagyományos ágazatok (cipőipar, kézműves ágazatok, turizmus) a fejlettek. Magyarországon mi lehet a kitörési pont a kisvállalkozások számára?
– Magyarország egy erősen iparosodott ország: az ipar részesedése a GDP-ből 26 százalék, miközben az uniós átlag 16 százalék. Nyilvánvaló, hogy az iparhoz kapcsolódó szolgáltatások is ugyanilyen fontosak. Ugyanakkor az iparpolitikának nem érdemes fogadásokat kötnie a jövő húzóágazataira, főleg nem 7 évre előre. Ha például 2006-ban valakit megkérdeznek, mi akar lenni, senki nem mondta volna azt, hogy okostelefonokhoz készít majd applikációkat, ma meg gombamód szaporodnak az ilyen cégek. Nem az a kérdés, mi a jövő ágazata, hanem hogy ehhez hogyan tud a kormányzat megfelelő környezetet biztosítani. Természetesen ismerjük azokat a tradicionális szektorokat, amelyekben a magyar gazdaság erős, emellett azonosítottuk azokat is, amelyekben – nem is gondolnánk, hogy milyen komoly – növekedési potenciál van: ilyen például az orvosi műszerek gyártása vagy a biotechnológia, ahol mindössze 150 cég van, de ezek évente 20-25 százalékkal nőnek. Ahhoz azonban, hogy Magyarország teljesítménye jelentősen javuljon nem csak a mostani, hanem a jövő húzóágazatainak is meg kell teremtenünk a megfelelő gazdasági környezetet, amihez persze új beruházásokra van szükség, főként kutatás-fejlesztés és az innováció területén. A magyar vállalkozások nagy része ma még meglévő üzleti modellt próbál másolni, és viszonylag kevesen újítanak, de szeretnénk, ha a kkv-k új termékben, új eljárásban is gondolkodnának: nem véletlen, hogy az uniós források 11 százaléka, 800 milliárd forint kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítható.