Csak a francia-orosz után érkezhet az amerikai üzemanyag Paksra

Amerikai nukleáris üzemanyag vásárlásáról, a Pakson termelődő kiégett üzemanyag új technológiájú tárolásáról és kis moduláris reaktorokról állapodott meg tegnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter amerikai tárgyalópartnereivel. Ugyanezekről ma (pénteken) kormányközi nukleáris energetikai együttműködési megállapodást kíván aláírni amerikai kollégájával, Marco Rubióval. Szijjártó Péter az Orbán Viktor miniszterelnök vezette magyar kormányküldöttség tagjaként érkezett csütörtökön az Egyesült Államokba.

Magyar piacra tart az amerikai nukleáris üzemanyag

Magyarország növekvő energiaigénye kapcsán a miniszer úgy fogalmazott a tárcája által kiadott közleményben: „Ahhoz, hogy növelni tudjuk a nukleáris kapacitásokat, több nukleáris fűtőelemre van szükség. A meglévő beszállítói kapcsolatok fenntartása mellett a magyar energiatörténetben valaha először amerikai nukleáris fűtőelemeket is fogunk vásárolni.” Az amerikai nukleáris üzemanyag eladásának gondolatát már márciusban felvetette magyar újságírók előtt Justin Friedman, az amerikai külügyminisztérium nukleárisenergia-kereskedelmi versenyképességért felelős vezető tanácsadója. Beszélt Westinghouse-gyártámányú amerikai SMR-ek esetleges magyarországi eladásáról is. Július végén pedig megszületett egy magyar–amerikai megállapodás az SMR-ek magyarországi telepítésének előkészítéséről, de ebben az amerikai fél már a GE Vernova volt.

A lendület tehát nagy, azonban számolni kell a már kialakult adottságokkal is. Nem véletlenül hangsúlyozta Szijjártó Péter a meglévő beszállítói kapcsolatok fenntartását.

A Paksi Atomerőmű egyelőre a francia szállítást várja

A Paksi Atomerőműbe jelenleg a Roszatom-leány orosz TVEL szállít nukleáris üzemanyagot, egy 2024-ben született megállapodás szerint 2027-től pedig a francia Framatome. A gyártás francia-orosz együttműködésben történik majd, de az eladó egyedül a francia társaság lesz. Az amerikai eladónak tehát ki kell várnia a magyar–francia szerződés lejártát. Ennek határidejéről annyi hangzott el az aláírás alkalmából tartott sajtótájékoztatón, hogy a megállapodás hosszú távra, a létesítmény üzemidő-hosszabbításának éveire is szól. 

A Világgazdaság Horváth Pétertől, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatójától megtudta, hogy „annyi üzemanyag érkezik, amennyi elég lesz mind a négy blokk számára, továbbá az első két blokknak a második üzemidő-hosszabbítása utáni időszak első éveire is.”

Ebből kiindulva amerikai üzemanyag  

• az első blokkhoz a 2032 utáni „első évektől” akár 2057-ig,
• a másodikhoz a 2033 utáni „első évektől” akár 2058-ig,
• a harmadikhoz 2035-től akár 2055-ig,
• a negyedikhez 2037-től akár 2057-ig

érkezhet, ha a második, 20 évesre tervezett üzemidő-hosszabbítás teljes, szerződéssel még nem lekötött idejét vesszük alapul. Ám szükség is lesz az addig eltelő néhány évre. Az amerikai Westinghouse honlapján ugyanis az orosz (szovjet) modelleken belül csak a 1000 megawattos, nyomottvizes technológiájú reaktorokhoz gyártott üzemanyagról lehet olvasni, de a paksi reaktorok 440 megawattosak, az újak pedig 1200 megawattosak lesznek. 

Jó üzlet a nukleáris üzemanyag gyártása

Azt, hogy mekkora pénzről van szó, jól mutatja, hogy 2022 óta az erőműtársaságnak a tárgyévre a blokkokra elszámolt anyagköltsége nem fedezi a nukleáris üzemanyag szállítmányok beszerzését. A társaság a hiányzó forrást készlethitelből fedezi. Tavaly a Paksi Atomerőmű 23,8 milliárd forintért vásárolt nukleáris üzemanyagot, egy évvel korábban több mint kétszer ennyiért, 56,9 milliárdért. (Az éves beszerzések között számottevő eltérést az magyarázza, hogy a beszerzése az üzemanyagciklushoz igazodnak.)

Paks II. több lábon is állhat

A Paks II. Atomerőmű építését a Joe Biden elnök vezette előző amerikai kormány szankciós listára helyezte. Bár e nyáron a Trump-kormány levette az építkezést a szankciós listáról, a mentesség most decemberig hatályos. Szijjártó Péter reményei szerint pénteken megállapodnak a paksi bővítés szankciómentességéről, vagy legalább megígéri az amerikai kormány a mostani mentesség meghosszabbítását.

A nukleáris üzemanyag amerikai szállításának terve éppen a nukleáris kapacitások említett növelése miatt érintheti az új paksi blokkokat is. 

Ez jóval nagyobb biztonságot kínál, mint akár a villamos energia, akár a földgáz importja” – olvasható a Paks II. Atomerőmű honlapján. Vagyis nyitott az út számos beszállító előtt, de itt is van egy nagyon szigorú kötöttség. A beruházásról aláírt, 2014-es magyar–-orosz kormányközi megállapodás, valamint az orosz tervezővel és kivitelezővel a kulcsrakész átadásról aláírt, úgynevezett EPC-szerződés is rögzíti, hogy a két új blokkot a működésük első tíz évében orosz üzemanyaggal kell ellátni. Ezt még akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha tudjuk, hogy az üzemanyagot ténylegesen még nem rendelték meg. Egy atomerőművet ugyanis nem is lehet attól a technológiától eltérő üzemanyaggal beüzemelni, amilyenre tervezték. Később már lehet próbálkozni mással. Tehát Paks II. esetében – 2032-es átadást feltételezve – leghamarabb 2042 után lehet más, jelen esetben amerikai üzemanyagra váltani.

Mi lesz a kiégett üzemanyaggal?

Szijjártó Péter előzetesen arról is nyilatkozott, „fontos, hogy az elhasznált nukleáris fűtőelemeket biztonságosan tároljuk, hogy azok ne lehessenek ártalmasak a környezetre, az egészségre. Az elérhető legmodernebb amerikai technológiát vesszük meg, így lehetővé válik, hogy a Paksi Atomerőműből ki se kelljen hozni az elhasznált fűtőelemeket, és ott lehessen őket biztonságosan tárolni” – idézte a közlemény Szijjártó Pétert.

Ezzel kapcsolatban azonban le kell szögezni, hogy miközben minden, az alkalmazottnál fejlettebb technológia bevetése jól jön, 

Ezt a helyi szakembereken felül az Országos Atomenergia Hivatal és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is rendszeresen ellenőrzi. A miniszter által említett elérhető legmodernebb tárolási amerikai technológia mibenlétéről nem szól a bejelentés. Ha azonban a kiégett üzemanyag elszállításáról, üzemanyagként történő újrahasznosításáról, vagyis az üzemanyagciklus zárásáról lenne szó, annál nincs vonzóbb megoldás. Az üzemanyag ciklus zárásával ugyanis a folyamat végén a jelenleginél sokkal kisebb mennyiségű és radioaktivitású nukleáris hulladék végső tárolását kell megoldani. 

Csakhogy a mesterséges intelligencia által kidobott választ szerint a társaság bár halad az ilyen fejlesztésekkel, a piacon még nem jelent meg velük. Újrahasznosított üzemanyagával három reaktortípus kompatibilis: a saját fejlesztésű eVinci mikroreaktor, az AP1000-es reaktor, és az ólomhűtési gyorsneutronos reaktor. A honlapján sincs utalás az üzemanyagciklus piacképes zárására. Egyelőre csak a paksi üzemanyag jelenlegi gyártója, az orosz TVEL jelezte, hogy kész elszállítani az orosz tervezésű atomerőművek kiégett üzemanyagát, majd újból használható termék formájában visszajuttatni az atomerőműbe.

Tárolás, de hogyan?

Egyelőre az sem tudható, hogy mit takar a miniszter azon közlése, amely szerint a választott amerikai megoldás szerint akár ki sem kell szállítani a kiégett üzemanyagot az atomerőműből. Ugyanis a Paksi Atomerőműben (továbbá a világon mindenütt) jelenleg is az épületen belül, a reaktor melletti pihentető medencében, víz alatt tárolják a kiégett üzemanyagot. Csak többévnyi pihentetés után helyezik át a telephelyen működő Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójába (KKÁT). Nem kizárt persze, hogy a Szijjártó Péter által említett tárolási megoldás összefügg a későbbi, esetleges újrahasznosítással.

Amerikai beszállítók a Paks II. projektben

Szijjártó Péter újdonságként beszélt arról, hogy az IBM megjelenésével amerikai résztvevő is van a Paks II. projektben. Mindazonáltal nem az IBM az első amerikai cég: az amerikai GE-hez tartozó GE Hungary és a francia Alstom tervezi és gyártja a turbina-generátor készletet és annak kiegészítő rendszereit a 2018-ben elnyert megbízás alapján.

Könnyebb a helyzet az SMR-rel

Magyarország a közelmúltban több országgal indított olyan nukleáris együttműködést, amely egy vagy több kis moduláris atomreaktor (SMR) magyarországi telepítéséhez vezethet. Egyelőre azonban nem rendelt senkitől – nem is dúskál a piac kiforrott, bizonyított modellekben – vagyis ilyen korlátja nincs annak, hogy a magyar fél megállapodjon valamely szállítóval. Ezután a szállítónak már csak ki kell fejlesztenie, tesztelnie, gyártania és szállítani a termékét. Kísérlet és bejelentés ugyanis van bőven világszerte, de a gyakorlatban bizonyított, teljesen új fejlesztésnek számító, a helyszínen tanulmányozható SMR-rem még adós az atomenergetika. Fontos azonban leszögezni, hogy a miniszter bejelentésében nem amerikai SMR vásárlása, hanem az e témában induló együttműködés szerepelt.