A budapesti pártcsatározások mégis egyik legelkeserítőbb története a 4-es metróé. A történet dióhéjban: a baloldali kormányok tervezése, az első Orbán-kormány programlefújása, majd a szocialista kormány építésbe fogása, hogy aztán a második Orbán-kormány 2010-ben némi hezitálás után befejezze a Nagy Müvet. 2010-ben a kormány és a főváros azt kommunikálta, hogy az építést már nem lehet lefújni, mert olyan hatalmas lenne a kár, de hát ki is gondolta komolyan, hogy 2010-ben erre sor kerülhetett volna. Mi lett volna az előrehaladott munkákkal, mi a felszíni átalakításokkal, mi a metróalagúttal? (Tíz kilométer hosszan mégsem lehet föld alatti közlekedési múzeumot berendezni. Különben is: elég Budapestnek mementóul egy nemzeti gödör, azt bizonyítva, hogy ebben az országban kormányváltáskor nem a megkezdett munkát folytatják, hanem kivagyiságból újba vágnak.)