Bizonyára nem csak az elemzők és a devizahitelesek, hanem a jegybank tisztségviselői is többször ránéztek a múlt héten a forint árfolyamára. A dollárral szemben tizenöt, a svájci frank és az euró ellenében pedig több mint négyhavi mélypontra esett a forint. Nem volt messze a két és fél éves mélypont sem, de szerencsére nem maradt sokáig 315 forint felett az euró jegyzése.
Az elmúlt években a világgazdasági válság legmélyebb időszakában és az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos bizonytalanság közepette járt csak hasonlóan gyenge szinten a forint. A 2012 elején kialakult 324-es történelmi mélyponttól még mindössze kilenc egység választotta el a forintot. Most viszont teljesen más a helyzet, amit akkor.
A csődkockázati mutató, az 5 éves CDS-felár a hitelminősítésünkhöz képest alacsony és az állampapírok hozama rekordmélység közeléből emelkedett. A hazai piacokon pániknak egyelőre nincs jele, senki sem tart leminősítéstől, nincsenek hektikus mozgások, és az sem látszik, hogy a forint esése miatt sokan gondolkodnának megtakarításaik átcsoportosításán.
A hazai devizát most külföldi és belföldi tényezők is gyengítik. A befektetők már azokra az időkre készülnek, amikor az Egyesült Államokban magasabb lesz a kamat és nem kell kockázatosabb eszközöket vásárolniuk. A dollárt az is erősíti, hogy a világban egyre több dologtól kell félni.
Nem jött jókor a külpiaci kockázatkerülés, hiszen a devizahitesek mentőcsomagját és a várható forintosítást aggodalommal figyelték a befektetők eddig is. A kamatszint pedig már túlságosan alacsony, ami miatt kevésbé vonzóak a forinteszközök. Jól látták az MNB-ben, hogy meg kell állítani a két éve tartó kamatvágási ciklust, de mire lesz elég a 2,1 százalékos irányadó ráta, ha nem nyugszanak meg a nemzetközi piacok?
Noha a jegybanknak nincs árfolyamcélja, bizonyára nem nézné tétlenül, ha a forint új történelmi mélypontra esne. De a kamatemelésnél nagyobb esélye lehet annak, hogy intervencióval védenék meg a forintot.
