Hol vannak a növekedésünk határai?
A Római Klub a „Növekedés határai” című jelentésében már 1972-ben felhívta a figyelmet a jövőben várható gazdasági növekedés és ennek alapjául szolgáló, végesen elérhető természeti erőforrások közötti kapcsolatrendszerre. Az elmúlt negyven évben a világgazdaság több mint hétszeresére növekedett, miközben a meredeken emelkedő nyersanyag-felhasználás és a bolygó túlnépesedése egyre jelentősebb problémákat okoz. William J. Baumol amerikai közgazdász szerint az elmúlt két évszázad óriási gazdasági növekedésében talán az a legelképesztőbb dolog, hogy azt már szinte senki nem tartja megdöbbentőnek.
Sajnos ebben a versenyben eddig nem Magyarország volt a legnagyobb nyertes. Még most is jelentős a lemaradásunk a legfejlettebb országokhoz képest. A felzárkózáshoz támaszkodnunk kell a szellemi tudásbázisra, meg kell erősítenünk a fellendülő technológiai ipart, és a mezőgazdaságot is modernizálni kell. Mindennek alapja az új, hazai innovációk megteremtése, és az erre támaszkodó, a világpiacon is sikeres termékek és szolgáltatások előállítása.
A gazdasági szféra szerepvállalása és a megfelelő hazai befektetés-ösztönzési politika most talán fontosabb, mint valaha. Szükséges, hogy a következő, 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus beruházásai figyelembe vegyék a gazdasági növekedés és a környezeti erőforrások gazdaságos használatát, valamint azok újratermelődésének a feltételeit is.
Magyarország jövője múlik azon, hogy a következő hét év közel 700 milliárd forint K+F+I területre fordítható uniós forrását milyen módón használjuk fel. Ma már nem csak Szlovákia és Románia a versenytársunk, hanem Kína, Amerika, Izrael vagy éppen India. A világpiaci szereplők pedig nem fognak könnyet ejteni, ha magasabb minőségű, kedvezőbb árú terméket vagy szolgáltatást vásárolnak, csak éppen nem az lesz a címkén, hogy „Made in Hungary”. Ezt szem előtt kell tartanunk, és azokat az iparágakat fókuszáltan támogatni, ahol versenyelőnyünk lehet. Jelenleg ezek a területek az információ- és kommunikációtechnológia, a biotechnológia, a pénzügy IT-megoldások (fintech) és a mezőgazdaság.
Egy kutatás, fejlesztés és innovációs folyamat sikeres lebonyolítása, valamint az elkészült innovatív technológia piacbevezetése költséges feladat, ami a megfelelő pénzügyi erőforrások nélkül elképzelhetetlen. Fontos, hogy a vállalatok tőkeszükségletét megfelelő forrásbevonási lehetőségek könnyítsék meg, amihez a pénzügyi szektor jelenlegi erős kockázatkerülő magatartása nem nyújt megfelelő támogatást. Ennek többek között az is az oka, hogy a tőkével rendelkező társaságok a legtöbb esetben részlegesen rendelkeznek azokkal a szakértői ismeretekkel, ami alapján eldönthetnék, hogy az adott innovatív technológia ténylegesen rendelkezik-e piaci potenciállal, és pozitív megtérüléssel.
A hazai innováció nagyban függ a kockázatitőke-befektetők előrelátásától és hajlandóságától a bemutatott projektek megismerésére. Az a szemlélet viszont nem feltétlenül segít, hogy minden befektetésben a következő Facebook szintű növekedést várják az alapkezelők.
Létrejöhetnek olyan sikeres vállalatok, mint a Prezi, a U-stream, a Balabit vagy éppen a már Misys néven futó, de korábban teljes egészében magyar fintech startup, az IND. De nem csak az IT-alapú, hanem a klasszikus termelő- és előállító-szektorokban is jelentős innovációs lehetőségek vannak, és egyre több innovatív agrármegoldás jelenik meg a piacon.
A feltételek megteremtése nem várhat tovább: mára az innovációmenedzsment külön területté nőtte ki magát, amire a vállalkozásoknak oda kell figyelni. Mindezek mellett szükség lenne egy állami és nagyvállalati részvétellel létrehozott régiós fejlesztői, programozói, és kutatói ösztöndíjprogram megteremtésére is. Jelenleg az évi közel 5-600 fős friss egyetemről kikerülő programozói létszám már nem biztosít elegendő humánerőforrást, ami gátolja a beruházásokat.
