Toxikus válságkezelés
A bankok a hibásak, mert a devizahitel hibás, toxikus termék, amit eladtak az embereknek. Az „eredendő bűn” miatt pedig most megfizetnek a pénzintézetek, mert a kormány elszámoltatja őket, függetlenül a devizahiteles bankperek eredményeitől. Legalábbis ez a fő üzenete a kabinetnek. Szerencsére a Közgazdász-vándorgyűlésen sokkal árnyaltabb kép alakult ki a devizahitelesek problémájáról. Volt, aki inkább az államot hibáztatta, amiért hagyta, hogy devizában lehessen eladósodni.
Mások a felügyelet felelősségéről beszéltek, aztán olyan is akadt, aki a hitelfelvevőket kárhoztatta. A legtöbb közgazdász azonban egyetértett abban, hogy mindenki hibázott: a devizahitelezés engedélyezése, a bankok felelőtlensége és a felügyelőszervektől túl későn érkezett figyelmezetés egyaránt szerepet játszott a probléma kialakulásában. Azok sem bújhatnak ki a felelősség alól, akik az alacsonyabb kamatozású devizahitelt vettek fel forintkölcsön helyett.
A válság kirobbanása előtt azonban senki nem látta előre, hogy milyen nagy gondot fog okozni a devizahitelezés. És ha nem jön közbe a krízis, akkor nem is lenne igazán veszélyes a helyzet, hiszen az árfolyamok nem döntöttek volna történelmi szinteket. Nem kezd el zuhanni a forint, nem ugrik meg az országkockázat, nem veszíti el a munkáját többszázezer ember. A válság kirobbanása óta azonban folyamatosan emelkedett a nem teljesítő hitelek aránya, ami egyébként a forintkölcsönöknél nem is sokkal kevesebb, mint a devizásoknál. Ez rámutat arra, hogy igazából nem csak a devizahitelesek vannak bajban, de a forintadósok is komoly gondokkal küzdenek.
Noha a kabinet már több mint négy éve menti a devizahiteleseket, és tett is fontos lépéseket a helyzet megoldására, eddig azonban nem talált hosszú távon is megnyugtató választ. A legnagyobb „mentőakció” eddig a kedvezményes árfolyamon való végtörlesztés volt, amivel az egyébként is jó adósok meg tudtak szabadulni frankhiteleiktől. Cserébe a hitelminősítők megdorgáltak minket, a forint árfolyama még tovább gyengült, ez pedig még nagyobb terhet rótt azokra, akik nem tudtak élni a végtörlesztés lehetőségével. Az árfolyamgát már egy fokkal sikeresebb volt, de ez sem jelent végső megoldást.
A legsikeresebb mentőakciót három évvel ezelőtt a Svájci Nemzeti Bank indította el saját árfolyamküszöbével. Az SNB saját gazdaságát védte, mégis nagy esélyt kaptunk arra, hogy egy nyugodtabb periódus következzen. Az SNB 2011 szeptemberében megakadályozta a frank további szárnyalását, amikor bevezette az 1,20-as minimális árfolyamküszöböt, miután majdnem paritásra erősödött az euróval szemben. Persze az 1,20-as frankárfolyam drámaian erős, a terhek további növekedése azonban azóta a hazai deviza mélyrepülésének eredménye. Három év alatt – amióta elindította és azóta sikeresen meg is védte az SNB az árfolyamküszöböt – közel 15 százalékot, több mint 35 egységet gyengült a forint az euróval szemben.
A legjobb devizahiteles mentőcsomag az lett volna, ha a döntéshozók igyekeznek stabil forintárfolyamot fenntartani, kiszámítható gazdaságpolitikával alacsony országkockázatot biztosítani, és olyan növekedésbarát gazdaságpolitikát folytatni, amivel a piaci munkahelyek száma mostanra megközelíti a válság előtti szintet. Ha kormánypárti politikusok nem hasonlítják Magyarországot Görögországhoz – egyébként teljesen alaptalanul –, nem játszanak az IMF-fel, vagy nem állnak elő a legkülönbözőbb devizaadós mentőakciókkal, akkor most a hitelesek gondja is kisebb lenne. Talán ideje lenne túllépni a bankszektor hibáztatásán.
