Devizahitelek: Fájni fog

A devizahitelesek nem járhatnak jobban azoknál, akik forintban adósodtak el – ezt mondogatja immáron bő egy éve a kormánypárt vezetése. Egészen a múlt hét végéig lehettek még illúziók afelől, hogy ez csupán azok megnyugtatására szolgál, akik már korábban is lázadoztak a mentőcsomagok ellen, mert nem adósodtak el, viszont rendesen fizetnek adót a közösbe. Vagyis, hogy a kormány majd még kitalál valamit a hitelezettek tömegeinek érdekében, és tényleg megmenti a devizahiteleseket. Ez ellen szólt persze, hogy a művelet meglehetősen drága lett volna, miközben itt van még a három és fél éves választás nélküli időszak is.

A nem járhatnak jobban ma azt jelenti, hogy a devizahitelesek jó nagy része rosszabbul jár. Nem feltétlenül matematikailag. Ha a teljes futamidőben kifizetett törlesztőrészletek összességét nézzük, akkor azok, akik a forint erősödésének időszaka előtt vettek fel devizahitelt (vagyis sokat nyertek korábban a spekulációval), a gyenge időszak veszteségeivel és a mostani óriási deficit elkönyvelésével (a forintosítással) együtt is a tíz-tizenöt-húsz év alatt kevesebbet fizetnek majd ki a forinthiteleseknél. Vagyis: a részlet azért most magasabb lesz. Annál mindenképpen, mint amennyit a kezdetekben fizettek, és valószínűleg annál is, mint amennyit most azok perkálnak, akiknek forinthitelük volt.

A devizahitelesek nem lesznek maradéktalanul boldogok, ahogyan ma a bankok sem azok. Ezermilliárd nem kevés, de ha összeadjuk, azért az árfolyamveszteséggel az ügyfelek is tartanak nagyságrendileg közel ekkora áldozatnál. Egyedül talán az állam örül majd, amely egy fillér nélkül úszta meg a kalandot. A forintosítás a költségvetésnek nem kerül pénzébe. Akik nem bírják a terheket, azonban marad, ami nincs: vagyis az omladozó szociális ellátórendszer. A váltás egyértelmű nyertese viszont a gazdaságpolitika lesz, amely ezután azt csinál a forint árfolyamával, amit csak akar.