Néhány évnyi nyugdíj odalett

Nem lesz egyéni nyugdíjszámla, és az államosított magánnyugdíjvagyon kezelésével megbízott alap is megszűnik jövőre. Lehet háborogni, de valójában logikus lépések ezek. Az egyéni nyugdíjszámla bevezetése az állami felosztó-kirovó rendszerben értelmetlen, pénzkidobás apparátust fenntartani arra, hogy nemlétező megtakarításokat könyvelgessen és számlakivonatot küldjön róla a klienseknek. Az állami nyugdíjrendszerben kialakított egyéni nyugdíjszámla valószínűleg csak egy marketingfogás volt a kellőképpen naiv választópolgárok meggyőzésére, hogy mondjanak le pár évnyi leendő nyugdíjukról az állam javára.

Nem volt persze teljesen értelmetlen ez a lemondás, hiszen a pénzből az „államadósság elleni nagy szent háborút” finanszírozták. Harcolt is keményen a most megszűnésre ítélt Nyugdíjreform- és Adósságcsökkentő Alap, két és fél év alatt pénzzé tette a volt pénztártagok megtakarításait, vásárolta belőle vissza az állampapírokat, fizette az önkormányzatok tartozásait, és törlesztette a valutaalapos hitelt is. A pénz azonban az idei év elején elfogyott, a háborúban pedig nem állunk jól, a GDP-arányos államadósság már 83 százalékon áll.

Ha nem adják oda a pénztártagok a megtakarításukat, és a kormány sem fogja szorosabbra a gazdálkodását, 90 százalékon is állhatna persze a mutató. Ebben az esetben viszont az elmúlt három és fél év hozamaival és a befizetésekkel kalkulálva ma már 5500 milliárd forint is lehetne a kasszákban. Ennyi pénzből pedig másfél évig lehetne fizetni a nyugdíjakat az állam helyett.

Fog ez a pénz hiányozni néhány évtized múlva a nyugdíjasoknak? Attól tartok, igen. Még az sem nyugtat meg, hogy a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal egykori tagja, a most nemzetgazdasági minisztériumi államtitkárként dolgozó Orbán Gábor. Szerinte nincs szükség nyugdíjreformra, sőt az utóbbi években középtávon nagyon sokat javult a rendszer fenntarthatósága. Rendben, de hosszú távon mi lesz?