De hol vannak a nők?

Wáberer György lett idén az év üzletembere. A díjátadó gála közönsége elégedetten fogadta a bejelentést. Megérdemelte, mondták. Tavaly ugyanígy reagáltak a jelenlévők. Akkor Vinnai Balázs, az IND alapítója állhatott a képzeletbeli üzleti dobogó csúcsára. Korábban Sándor József, Soós Csaba, Bodrogai Ferenc, Gerendai Károly, Jaksity György, Bojár Gábor, Demján Sándor, Kürti Sándor és Csányi Sándor vehette át ezt a díjat. Tizenegy ismert, azóta is sikeres vállalkozó, menedzser. Talán csak Soós Csaba pályája vált cikk-cakkossá a díj után.

Jó, de hol vannak a nők? Talán a különdíjaknál arattak? A merész újítók, vagy a jövő ígéretei, esetleg a példaképek között kell nevüket keresni? Hiába. Az idén tizenegyedik alkalommal adták át ezt az üzletember díjat, meg a különdíjakat, s a teljes listát végignézve kétszer volt nő a szerencsés kiválasztott. 2004-ben Semperger Kinga a Jövő ígérete, majd 2009-ben Matheisen Réka lett Merész újító. Előtte, utána semmi. E különös helyzet talán fel sem tűnik, ha nem éppen az előző napon gyűlnek össze a HBLF 202020 Klub alapítói – csupa nő –, akik azt célozták meg, hogy 2020-ra legalább húsz százalék legyen a nők aránya a cégek felsővezetésében. Most ismert vállalatok férfi főnökei jelenlétükkel támogatták e törekvést.

Van miért küzdeni. A Top200 hazai vállalatnál az első számú vezetőknél 10 százaléknyi a nő, 17 százalék a csúcsvezetésben. Alsó szinteken nagyjából ugyanolyan arányban szerepelnek nők a vezetésben, mint amennyi a cég egész létszámán belül a részesedésük. Az idő múlásával azonban a nők lassan lecsúsznak a karrierlétráról, míg a férfiak menetelnek fölfelé.
Persze, az év üzletembere zsűrijén nehéz lenne számon kérni az egész magyar társadalom problémáját. Ha elvétve akad női jelölt-jelentkező a kínálatban – márpedig ez a helyzet –, akkor az elbírálásnál sem jöhet a csoda. Vagyis a probléma gyökere máshol van.

Nem a képzésekben. Magyarországon az egyetemet végzettek több mint fele nő, s a statisztikák szerint ők jobban tanulnak, többet teljesítenek, mint a férfiak. Fiatalon még vannak terveik, álmaik, működik a belső-külső teljesítménykényszer. A kezdő években is úgy haladnak előre, ahogy a férfiak. Egyszer aztán jön egy törés. Ez sokszor egybeesik a családalapítás, gyerekvállalás időszakával. Ilyenkor gyakran választani kell. A családi béke, a megszokott társadalmi munkamegosztás bedarálja a női ambíciókat. Ha valamiről kényszerűen le kell mondani, ők általában a karriert áldozzák be.

De miért kell választani? Sokszor hangzik el Norvégia példája, ahol először vezették be a kötelező kvótát a cégek vezetésében. Nem női kvótát – azt határozták meg, hogy mindkét nemnek legalább 40-40 százalékban jelen kell lennie döntéshozók között. Kezdetben ez valóban csak a nőknek kedvezett, ma már néha a férfiak is a kedvezményezettek közé kerülnek. Ott mindez természetessé vált. A társadalom ehhez igazodott. A családok köré olyan komplex szolgáltató szektor települt, amely megkönnyíti, egyszerűsíti a háztartások vezetését. Így ott nem „vagy-vagy” a kérdés, teljes természetességgel jöhet az „is-is”, azaz a karrier is, család is.

Talán ez is hozzájárult, hogy a norvég gazdaság versenyképessége jó. Nagyon. A nők vezette társaságok ugyanis sokszor eredményesebbek, mint ahol csak férfiak a főnökök. A gyorsan változó világban ugyanis felértékelődnek az úgynevezett szoft tényezők a versenyben. Vagyis nagy érték az érzelmi intelligencia, az együttműködési készség, a megértés, tehát az érzelmi elemek. A nőknél ezekből több van. A férfiak racionálisabbak, céltudatosabbak, imádják legyőzni a másikat. Ez se rossz egy versenycentrikus világban. Vagyis a két nem együtt hozza az optimumot. A profitközpontú cégeknél ezt már nem hagyják figyelmen kívül. Nálunk még igen. A gazdaság igényeivel a társadalom sem tartott lépést. Sőt, a magyar politikusok egy része éppen visszavinné a fakanál mellé a nőket. Aztán majd kiderül, ehhez tanulniuk sem kell. Minek egy egyetemi végzettség az ilyen munkához?! Tiszta pénzkidobás... Ne fessük az ördögöt a falra. Ettől messze vagyunk. De Norvégiától is. Sajnos.