A jog elkövetése

A kormányzati jogalkotás láthatóan megunta, hogy folyamatosan az orra alá dörgölik a hiányosságait, ezért a felkészültséget és az észt meglepően durva agresszióval igyekszik pótolni. Ilyen esetben ez nem szokatlan válasz: az erőszak sokszor fakad frusztrációból, ami persze nem teszi elfogadhatóvá magát a cselekedet.

Bicskanyitogató az a mód, ahogyan a kormányzat értelmezni próbálja a saját maga alkotta szabályokat, ha azokról kiderül: valójában megkerülhetők, vagy nem arról szólnak, amit gondoltak róluk eredetileg. A törvényalkotók számára a saját szándékuk a fontos, és nem az, ami a Magyar Közlönyben megjelent – így lesznek a feketén-fehéren kiszedett betűkből gumiszabályok.

Viszonylag egyszerűen eldönthető, hogy a vasárnapi nyitva tartás tilalmáról szóló törvény nem szól az internetes kereskedőkről, hiszen először meghatározza az „üzlet” fogalmát mint épületet, vagy épületrészt (esetleg mozgóboltot), majd kiköti, hogy az nem lehet nyitva vasárnap meg este tíztől reggel hatig. Arról a törvény egy szót sem szól, hogy nem lehet kiszállítani adott időszakban – akkor se, ha valakik, valahol azt gondolták, hogy március után a kisteherautók sem járnak majd pihenőidőben.
Nem lehet kérdés, hogy a földadót bármely önkormányzat kivetheti a magánszemély tulajdonosokra az új szabályok szerint, akkor is, ha ezt éppenséggel egy teljes minisztérium ellenzi. Érthető, ha a jogszabályalkotóknak nem fűlik a foguk ahhoz, hogy bevallják: alaposan félrenéztek valamit. Nem igazán elfogadható, de – manapság – megszokott, ha ezek után pillanatok alatt úgy írják át a törvényt, hogy a szájuk ízének megfelelő legyen. Az azonban nem tolerálható, hogy a paragrafusok átírása helyett minisztériumi dolgozók, köztisztviselők és felelős politikusok azon fáradoznak, hogy elhitessék: a szabályok semmibe vehetők, ha ők egy sajtónyilatkozatban ezt állítják.

A törvények felett ugyanis nem a jogalkotó áll, hanem az Alkotmány. Egy jogállamban biztosan.